Dámok nyomában

2022.11.21. Nagykőrös dámbika vadászat. Ahogy azt a Terminátor is mondta: "I'll be back!" visszatértem. Visszatértem egy tarvadazásra és, ha az idő is engedi egy kisebb bika elejtésére. Reggel a szokásos ceremóniával kezdődött a vadásznap. Beírás, eligazítás. Nem egyedül voltam, egy másik kolléga is jött velünk. Ő kimondottan csak bikára jött, 3,5kg felettire. Engem egy lesre ültettek, ami jön, azt lőhetem. Az ami a tehén, borjú, ünő összefoglaló neve volt. Eleinte nem is volt vészes, tetszett a terület, hisz öt perc múlva már egy őz suta rágcsálta a növényzetet mögöttem. Ezt jó jelnek vettem... már tudom hiba volt. Kilenc óra fele már kezdtem kicsit érezni a hideget, pedig már legalább öt fokot emelkedett a hőmérséklet, már csak nulla fok volt.

2022. 09.28 Nagykőrös. Igaz, ez az alkalom nem vadászat volt, de a területre szerettem volna eljutni dám bika és tarvad vadászatra, a barcogás jó ürügy volt egy ismerkedésre a Vt-vel és a területtel egyaránt.

Bandival egy csodás vadászat

2022.06.18 Detek, őzbak vadászat. (gombnyársas bak) Egy meghívásnak tettem eleget ezen a meleg szombati napon. Ebben a kis Borsod megyei faluban még soha sem jártam, igazi Isten háta mögötti hely, a maga csodálatos tagozódásával.

Bandiéknál - meghívóm - találkoztunk Miskolcon és innen mentünk át a közel 40 km-re lévő kis faluba. Bandi régi barátja Robi és kedves családja fogadott bennünket. Kicsit leültünk beszélgetni, ismerkedni, közben Anita által készített eper szörpöt szopogattuk, miközben a kis Robi játszott az új traktorjával. Kevés ilyen szimpatikus, nyitott házaspárral találkozik az ember a mai világban. Rögtön úgy fogadtak, mintha már ezer éve ismernénk egymást, pedig alig telt el húsz perc.

Ismét délutáni, kora esti vadászat. Robi elmondta, van egy kiszemelt bak részemre, illetve három, amiből igazság szerint választhatok. A haditerv az volt, hogy kimegyünk egy akácos szélére és ott felülünk egy lesre. Erre azért volt szükség, hogy a takarásban jobban rálássunk a vadra. Bandi tőlünk távolabb egy másik lesen helyezkedik el, ha látja valamelyik bakot, akkor szól nekünk és mi innen cserkelve megközelítjük.

Ki is mentünk, megközelítettük a lest és elfoglaltuk helyünket. Várakozást az ismerkedésünk folytatásával feledtettük, gyorsan telt az idő. Észre sem vettük, hogy lassan fél nyolc felé jár az idő. Folyamatosan nézelődtünk, hallgatóztunk csak a távolban riasztott néhány őz. Pár perc múlva Robi óvatosan megbökött ott a bak. Már előtte beszélgettünk arról, hogy mi az álmom vágyam (amit már régebben Bandinak is mondtam), minek örülnék úgy igazán. Hát nem egy szabályos hatos 500g felett... jó persze annak is, de azt "akkor lő az ember amikor akar". Egy igazi jó kis gombnyársas bakra vágyom. Évekig kerestem, hitegettek, de soha sem sikerült és most kereken 118 méterre áll tőlünk. Robi engedélyt adott a lövésre. A kis bak folyamatosan takarásban volt, úgy legelészett. Picit alacsony volt a les számomra így a karom zsibadt a folyamatos célratartástól. Nem tudtam rendesen elhelyezkedni, valamiért minden pozitúra kényelmetlen volt. Még mindig takarásban. Mondtam Robinak, ha így marad akkor nem lövök. Konstatálta, csak ha biztosan látom akkor... Egy pillanatra megállt. Minta csornai bak is. Láttam, hogy benne maradt a lépés, Robi is mondta: "várj, még egy lépés...", de nem lépett. Pont mint a csornai. De most nem lőttem, vártam. És egy perc múlva már jól állt, igaz csak a hátának a felső része látszott tökéletesen. Hátrasúgtam Robinak, hogy lesz, ami lesz. Dörrenés... majd láttam, hogy tétován áll, de mire újratöltöttem elborult. 20.09-kor elejtettem első gombnyársas bakom.

Ismét Csorna

2022.06.11 (ismét) Csorna őzbak vadászat. Visszamentem, nem hagyott nyugodni ez a bak. Ismét Bálint a kísérőm. Már azzal fogadott, hogy az elmúlt napokban volt kint többször és látta a bakot. Mit szólnék, ha megnéznénk. Átfutott az agyamon, ha már tartja a területet, akkor rövid vadásznap lesz. El kellett volna hessegetnem ezt a gondolatot. Megkerültük a múltkori árpa tráblát és a mellette lévő napraforgót is. Jó szél, takarás, várakozás. Közben beszélgettünk, ismerkedtünk és anekdótáztunk. Jól telt a várakozás. Az elmúlt napokban rendszerint abból az erdősávból váltott ki, ahol várakoztunk, tehát jó helyen vagyunk, nem is lehetnénk jobb helyen. Fél hétkor foglaltuk el a helyünket, vártuk a bakot. A percek ólomlábon mentek, nehéz volt. Legalább nem volt szúnyog. Az árpa és a napraforgó között észrevettünk egy nagyobbacska bakot, már indult is a találgatás, hogy lehet nem lesz itt a bakunk. De egyszercsak hirtelen az árpa közepéből megláttuk az ismerős fejet. Már előttünk a kalászosban lehetett. Gyors bírálat, majd azonosítottuk is. Viszont a fények... Itt már sokkal jobban lehetett látni a gyöngyözést, az ágak vastagságát, számát. Egy hatos bak, amit két napja villásnak láttunk. Mindketten. 250 grammig szerettem volna lőni egyet, de szerencse, hogy nem sikerült pár napja. Nagy élmény volt látni, hogy semmi baja, élénk és figyelmes. Végig követett bennünket a szemével, amikor számára biztonságos távolban voltunk lefeküdt.

Mentünk tovább kerestük a bakokat. Nem kellett sokat kocsikázni, hirtelen kidugta fejét a gabonából egy igen csak komoly férfiú. Szó nem esett az esetleges terítékre hozásról, azon kívül, hogy még igen csak kímélendő, de verte a 400 grammot már most is. Hatalmas szerencsénk volt, talán egy kilométernyit mentünk, vagy néhány méterrel többet, egy hasonló, de korosabb bakba botlottunk. Sajnáltam, hogy a fotómasinát nem vittem magammal. Nagyszerű képeket lehetett volna csinálni a bakokról.

Sajnos a további barkácsoláson már érdemben nem láttunk lőhető bakot. Így összeszedtük magunkat és búcsút intve a lemenő nap sugarában fürdőző árpaföldnek elindunltunk vissza a kiindulási pontunkra. Meg kell hagyni, kifejezetten feldobottan, élményekkel gazdagon tértem haza.

A hagyomány folytatódik

2022.06.08. Medárd napja, azaz a születésnapom, ismét Csorna őzbak vadászat. Sikerült úgy alakítani a dolgokat, hogy a születésnapomon is mehessek vadászni - ami már gyakorlatilag hagyomány -, mivel az elmúlt hónapban egy igen csak érdekes bakot sikerült elejteni, ismét Csornára mentem. Attila sajnos nem tudott kijönni, viszont kollégája Bálint - egy fiatal hivatásos vadász - lett a kísérőm. Ismét saját kocsival mentünk ki a területre, amit nagyon élveztem. Első körben Bálint egy kis nádas felé vitt minket, itt tanyáznak néha kisebb bakok. Nem a kisebbekkel találkoztunk. 350-400 gramm körül voltak szinte mind, amit láttunk a környéken. Nagyon jó kis terület, tetszett minden. Illetve annyira azért nem. Mondták, hogy lesz néhány szúnyog, készüljünk fel rá. Beizzítva a Thermacell, egyéb fújós, kenős és elektromos riasztó cuccok, de ezek inkább vonzották. Sebaj, kemények vagyunk, kibírjuk. Meg sem kottyan. Végül is nád, esőzés után víz... mit is akarhatnék. Visszafelé jövet Bálinttól kérdezem, hogy ezt a területet, hogy hívják? Meglepő volt a válasz: "szúnyogos". Nem röhögtem... :)

Mentünk tovább és tovább gyönyörködtünk az orgonasípként fel-fel bukkanó őzekben. Neha úgy átszaladt egy-két nyúl, alig tudtuk kikerülni őket. Megérkeztünk a következő kiszemelt helyhez, egy árpa tábla széléhez. Már lassításnál látszott a kis periszkóp. Autóból ki, motor jár és igyekszünk bírálni. A fényviszonyok nem éppen ideálisak, a lemenő nap élesen süt oldalról, csillog minden, de Bálint mondja menjünk óvatosan beljebb, ez a mi bakunk. Lassan el is indulunk. Mikor leteszi a fejét indulunk, felemeli állunk. Ez megy felváltva, miközben lopjuk a métereket, majd hirtelen kicsit tovább vár és figyel. Lebuktunk. Érdekes, de nem elfele, inkább felénk kezdett jönni. Ahogy kiszámoltuk egy műveleti utat fog keresztezni, ahol a vitális felületet is láthatjuk. Lőbot felállít, fegyver rajta, koncentrálás. Annyi a szúnyog, hogy nem lehet nyugodtan lenni. Egyszerűen megőrülök! De várni kell, mert közeledik a bak. Szépen lassan csökken a távolság közte és az út között. Már látom a céltávcsőben, lassan kísérem, várom, hogy megálljon. A következő lépése az út lesz és ott meg fog állni. Meg fog, mert már lát minket. Igen, most áll meg, közben a szúnyogoknak tartok véradást. Bálint az engedélyt megadta, amikor jónak látom lőhetem. Már az úton látom állva. Lövés. Megugrott. De nem úgy, mint ahogy a találatot jelzi. Újratölt.. Megállt a rálővéstől kb. húsz méterre. Biztos eltaláltuk, így nagy lépésekkel, szinte futva közelítettünk felé nehogy elmenjen sebzetten. Nem szabad szenvedni hagyni. Alig vagyunk tizenöt méterre tőle feláll és nekiiramodik. Ekkor már az árpatábla szélénél jártunk. Főhősünk természetesen nekiiramodott az ellenkező irányba. Követtük. Árpa, kukorica, majd repce. Itt állt a tábla közepén. Közel hatszáz métert tett meg. Addigra már 90%-ban biztosak voltunk, hogy nincs vele baj, vért sehol sem találtunk, a kukoricában végig a nyán jöttünk utána. Újabb célbavétel, táv talán százötven méter. Várom, hogy megforduljon, mert szemben áll velem, de így nem lőnék rá, mikor takarásban van. Köszben a vérszívók már igen komoly károkat okoztak bennem. Már hessegetni sem volt erőm. Bálint visszafele mesélte, hogy akkora szúnyog felhőben voltam, csoda, hogy bírtam. Mondom nem bírtam. Viszont bakunk bement az erdőbe és ezzel és a lővilág végével a vadászat is véget ért.

Hazaérve, levetkőzve látom a hátam, a karom, mindenem... több száz szúnyogcsípés tarkít. Alig birom a polót elviselni magamon. De természetesen ez is hozzátartozik a vadászathoz, az élményhez. Jó vadászat volt!

Egy különleges abnorm bak

2022.05.07. Csorna, őzbak vadászat (208g) Az idénykezdet egy régi szép nap emlékére, az első bakomat is ezen a napon ejtettem el. Kicsit macerásan indult ez az év, megint ott kezdősött szinte, ahol tavalyi évben abba maradt. Tavaly a pandémia miatt (is) rengeteg vadásztársaságot hívtam vadászati lehetőség végett. Elég kevés sikerrel. Már akkor megfordult a fejemben, hogy Magyarország a bakok királya, vagy a királyok bakjai lelhetők fel nálunk. Az elmúlt évben a közel 25 társaságból akikkel valamilyen formában érintkezésbe léptem, csak 450 gramm feletti bakok voltak. Ilyen állományról tényleg csak álmodni lehet. Igaz a kis házi felmérésem nem reprezentatív, de valamilyen formában mégis lehet, mert az egész ország területe érintve volt. Visszatérve a mostani idénykezdethez, a helyzet ugyan az, viszont most a háborús helyzet is közrehatott kicsit, szinte kizárólag csak Eurós ajánlatok szerepeltek a hirdetések között, 380-400 Ft-os Euroval számolva. Nem vagyok szakmabeli, de nem tudom elképzelni, hogy ennyivel többet is fektetnek a bak és egyéb trófeás vadfajok tekintetében a fenntartásra. Már csak, ha az (kilövési) árakat veszem figyelembe, a tarvad árak nem változtak. Ez hasonlít arra, mikor még katona voltam a Magyar Honvéd c. lap halálozási rovatában csak a tisztek szerepeltek, ebből az következett, hogy a tiszthelyettesek halhatatlanok. Tehát, hogy tovább folytassam a saját kis elméletem a vadgazdálkodásról arra a következtetésre jutottam, hogy elérkeztünk arra a pontra, amikor már a vadászat szigorúan a pénzről szól. Szó szerint szarnak mindenbe. Persze a Facebook, meg egyéb social médiában lehet verni magunkat, hogy X, meg Y miért nem hagyomásnyos ruhában megy vadászni, meg miért nem ilyen vagy olyan puskával, de már itt is kezd észrevehetővé válni a pénz, csak a pénz. Az egyik FB csoportban én is feltettem ezt a kérdést, hogy ez most komoly? Egy darab 400 gramm alatti bak sincs az országban? Igaz, az a 400 garammos is több, mint duplája az előző évinek. No erről ennyit...

Visszatérve a vadászatra, mert az az élmény, nem pedig felesleges fals gondolatokat gyártani. Azért ezek az előzmények hozzá tartoztak a tegnapi vadászathoz, ugyani is a FB "reklamáció" után hívtak fel, hogy Csornára mehetek nyugodtan, olyat lövök, amilyet szeretnék. Volt egy pici bonyadalom, felvettem a megadott személlyel a kapcsolatot, megbeszéltük majd hívnak. Teltek a napok semmi, mondom magamban, akkor ennyit az idei idényről. Pénteken délután csörög a telefon, felveszem... s lőn csoda. Megbeszéltük a másnap reggel fél hatot.

Meg is érkeztem pontban, mert ugye a vadászati illemszabály nem engedi a késést. Megismerkedtünk Attilával, majd irány a terület. Autó híjján a KIA-val mentünk. Első igazi vadászata. Sok őzet láttunk csak nem az enyémet. Mentünk repcében, búzában, árpa mellett, kukorica vetésben az autó jól muzsikált, ahogy elvárható tőle. Egy kis műút melletti 'réten' megpillantottunk egy fiatal bakot, még barkában és egy sutával kergetőzött. Egy másik bak is volt velük, de hirtelen berohant egy bála mögé és nem tudtuk elbírálni. Szerencsénkre visszajött, de megint takarásba került. Annyival jobb volt, hogy most láttuk, hogy igen, ez lesz az amit keresünk. Attila mondta, hogy várjunk itt, mert vissza fog jönni a nyilt részre. Pár perc és ott is volt. Első látásra - ami neki az utolsó is lett - egy igazi kuriózumot véltünk felfedezni benne, egy szárú bak. Attila odasúgta, amikor kész vagyok nyugodtan lőhetem. Lőttem... csettttt. Nem történt semmi. Pillogtam, mint az a bizonyos hal a szatyorban, mi lehet a gond? Megoldódott egy gyors újratöltéssel. A zár nem továbbította a lőszert a csőbe. A második próbálkozásra már mire felfogta volna mi történik, már tűzbe is rogyott. Nagy volt a boldogság mindkettőnk részéről, de a mustránál tudtuk csak meg, hogy valóban egy igazi ritkaság, mert a másik szár is meg van, de feltehetőleg egy mechanikai sérülés miatt torz és kicsi. Na itt már mindketten nagyon boldogok voltunk. Nagy örömmel fogadtam el a töretet, tényleg egy nagyszerű vadászat volt. Köszönöm szépen!

Újabb idénykezdet

A 2022/23-as vadászati idény első lépése, az éves vadászjegy kiváltása. Persze ez eddig is így volt, de most azért említeném meg, mert végre digitálisan, online is lehet rendezni.
vadászjegy online

Első nyúl

 2022 február 28, a vadászati idény lezárult. Erre az idényre lett volna még néhány apróvad vadászti lehetőség a kutyával, de Barka sajnálatos sérülése miatt le kellett mondanunk. Komolyan úgy érzem néha, hogy egyáltalán nincs szerencsém.

2021. december 18 Tápióbicske, nyúlvadászat. Sanyi barátommal meghívást kaptunk a régi vadászhelyünkre, Tápióbicskére. Az új vezetés a régi csomagos vendégeket hívta vissza egy baráti nyúlvadászatra. Csomagosként volt részem a területen apróvadra vadászni, de az fácán volt és mellette lehetett nyulat is ejteni. Nyulat még nem sikerült elejtenem, ezért még nagyobb volt bennem a lelkesedés és Sanyiban is. 

Persze ez a vadászat nem olyan egyszerű. Nem azért, mert ún. "U" hajtást alkalmaztak, hanem a mély szántásban való "séta". Három hajtás volt kisebb nagyobb szakaszokra boltva. Az első körben nem volt valami nagy eredmény, ha jól emlékszem két nyúl esett. A másodikban én is a szélre kerültem, az U betú jobb szárának csúcsa. A szakasz végére ki is derült, hogy jó volt az elosztás, sikerült terítékre hozni első nyulamat. Kicsit szerencsétlenkedtem, mert hol keresztbe, hol felém szaladva jött a nyúl. Mint a Gyalog galoppban a vérnyúl. A lényeg a sikeres terítékre hozás volt. 

Sokat gondolkodtam rajta, hogy vigyem-e magammala kutyát, de nyúlvadászaton hamarabb kerülhet a lősávba, mint egy madár vadászaton, legyen az galamb, fácán, vagy bármi más. Megtanultam azt is rövid időn belül, hogy egy nyúl két, vagy akár három fácán súlya. Nehéz vele együtt vadászni. Mivel jó tempót diktáltunk és az ebéd sem volt kész, így egyel több szakasz került meghajtásra.  Ezzel összesen 18 kilométert mentünk végig szántásban. Mindenki az életéért küzdött.

Jó nap, jó vadászat volt!

Terítékre összesen 9 nyúl került, amiből egyet én lőhettem.

Galambok

2021. december 11. Jászkísér,, galamb vadászat. Azt hiszem erre a vadászatra mondanám, hogy se köpni, se nyelni nem tudtam. Elég sok mindent eltudok képzelni, amikor azt mondják egy tehenészetnél lesz elvadult házigalamb vadászat. Már a szervezéssel voltak bajaim, nem csak az eligazítással. Úgy éreztem magam, mint valami úri fiú, vártam az eligazításon a köszöntést, bemutatkozást, hogy hol, kinél vagyunk és különben is... Nem ilyen volt.

Bevallom volt valami feelingje a dolognak, nyakig a tehénszarban, hugyban. Ezt nem is lehet szebben mondani. Meglepett atehenek viselkedése, egyik sem szólt egy szót se a lövöldözésre. Körbeálltunk három istállót és vátuk a jelet. Körbe-körbe szálltak a madarak, alig lehetett lőni, mert eszméletlen magasra szálltak. Az istállók mellett magasra nőttek a nyárfák, azok mögül érkeztek a galambok.

A helyben állást és a szagokat megúnva sétáltam egyet a megengedett kereteken belül. Jobb volt, a madarak mögé kerültem, sokkal könnyebb volt lövéshez jutni. Nem tudom mi nevezhető sikeres vadászatnak ebben az esetben, nem minden patron talált :) .

A végeredmény nekem nem lett olyan rossz, de a helyszínen nem volt terítés és előbb is jöttem el, ezért itthon készítettem egy kis terítéket az elejtett madaraknak. Tisztelet a vadnak!

Fácánozás

2021. november 27. Tápiószentmártoni fácánvadászat. A reggel már Tápiószentmártonon virradt ránk. Sanyival már szinte vizsgánk óta járunk együtt vadászgatni. Most sem volt másképp. Már hónapokkal ezelőtt befizettük a részvételi és foglalási díjat. Én még nem voltam nevelt fácán vadászaton, ezért nagyon vártam ezt a novemberi reggelt. A kiadós reggeli alatt engedték ki a kakasok java részét. Három hajtást terveztek a 100 madárra. Első körben Sanyival és másik két vadásztárssal elállóként vettünk részt a vadászaton. Viszonylag sok madár repült felénk, Sanyi kettőt be is gyűjtött közülük. Nekem nem volt annyira szerencsés, mert a fasortól ami felett húztak kb 50 méterre álltam. Viszont elég ügyesen ijesztgettem őket. Második menet már egy külterületen zajlott, kocsival vittek ki ennünket. Ilyen autó is már csak a mesékben van szinte... Eredeti állapotában.

Mindenre gondoltunk csak arra nem, hogy valóban elvisz minket A-ból B-be. De úgy lett. Kb. 20 perc autókázás után megérkeztünk a második hajtás helyszínére. Egy műút mellett áltunk fel egy fiatalos akácerdővel szemben. Lassan elindultunk... jobbra-balra szaladgáltak a kakasok. Szinte tudomást se véve rólunk. Lehet, mert megszokták az ember jelenlétét. Egyik másik hirtelen felrepült. Azt hittem milyen egyszerű lesz majd itt, szinte egyiket a másik után fogom lőni, de ez nem ilyen. A sürű lombkorona nélküli ágak halmaza mindent felfog, még a kakast is. Egyszerűen nem lehet lőni. 30-40 méterenként volt egy szélesebb nyiladék, itt már azonnal eredményes lettem. Azt hittem szűzen megyek haza. Szégyen lett volna.

Ezen a hajtáson elég jók voltunk. Sanyi is eredményes volt és szerencsére én is. Kezdtük nagyon élvezni a vadászatot. Csodás idő, jó társaság, eredmény is alakul, minden jó. Kis házi "versenyünk" is kiegyenlített volt, 3:3. Kiértünk egy szép kis tisztáson, majd irány a járművek.. Mentünk megint pár kilométert a Tápió partjához. Itt szélre kerültem, közvetlenül a patak parton, a puskás vonal előtt olyan 60 méterre. Enyém lett volna az első madár, ami megszökik a hajtók elől. Az elmélet jó is volt, de messze voltak tőlem. Azért tettem rájuk lövést, mert erre irányt váltottak és így az elállók puskacsöve elé mentek. Jó kis csapatmunkának tűnt. Ez volt a leghosszabb hajtás, mind időben, mind távolságban. A legvégén a versenyünk döntetlen lett. 5:5 :) Igaz ez sohasem verseny közöttünk. Csak jólérezzük magunkat. A teríték átvétele után, mindenki megkapta a kompetencia részét, majd egy nagyszerű ebéddel zártuk a napot. Jó vadászat volt!

Bükki kirándulás

2021. november 19-21. Bükk Majdnem három nap a Bükkben. Leírhatatlan volt ez az időszak, annak ellenére, hogy - már az elején szpojlerezzek - nem lőttünk semmit. Szombaton reggel és este voltunk kint, csodálatos helyeken. Reggel még sötétben indultunk, nehezen lehetett cserkelni a vastag avar paplanon. Folyamatosan zizegett, ropogott, reccsent.

A hajnali látkép sem volt csúnya, főleg a kis sárga nyírfa folttal. A legjobb az volt benne, hogy még vonuló állatok is voltak a pazar látvány kiegészítésében. Majd lassan kezdte csiklandozni a nap a hegyoldalt. Be kell vallanom, hogy picit jobban leragadtam ennél a látványnál, mint gondoltam volna. Ilyenkor jut eszembe, ha tudnék festeni...

Sajnos nem tudok, pedig lehet még mindig ott ülnék, bámulnám a tájat, az évszakok a napszakok váltakozását. Ha valaki kicsit is szereti a természetet, a hegyeket, völgyeket, tudja mire gondolok. Lassan véget ért a számunkra kiszabott idő. Visszamentünk a szállásunkra és a napot egy kiadós reggelivel folytattuk. Ebéd előtt kis pihi, majd a közel 20°C hőmérsékletben sétáltunk, kirándultunk egy nagyot.

Érdekes helyeket, egyeseknek álmokat rejt a hely

Ebédre várt minket a Bánkúti Fehér Sas Panzió kiváló konyhája. Nagyon régen ettem ilyen jót. Minden pont akkora mennyiség volt, hogy nem kell belőle nagyobb.

Ebéd után nem sok idő maradt, elmentünk meglátogattuk a VT fővadászát, beszélgettünk kicsit a még titkos jövőről. Ennyi volt a szieszta, indulni kellett, mert indulnunk kellett a területre. Vonzó volt a muflon kos, gím bika elejtési lehetőség. El kell mondani, hogy olyan sokat beszéltünk a területen ólálkodó farkasokról, hogy egy picit para ismeretlenül a sötétben sétálni a sűrű aljnövényzet mellett. Mikor kiértünk, vártunk pár percet, hallgatóztunk, szoktattuk a szemübket a sötéthez. Jó látási viszonyok voltak. a telihold mindent bevilágított. Halk neszezést, majd egyre közeledő erőteljes hangokat hallottunk, az avarszőnyeget rúgta maga előtt valami... Majd abba maradt. Egyszer csak egy őz riasztott tőlünk nem is messze, majd egy másik és váratlanul egy harmadik. Míg figyeltük az őzek jelzéseit, egy hulló csillagot pillantottunk meg, de nem akármilyet, olyan közel volt hozzán, szinte éreztük a csóvájának a melegét. Már tudtuk, ha nem lesz semmi az éjszaka további részében ez az élmény is már hatalmas volt. Az őzek nem csitultak. Furcsa volt számomra, ilyet még nem hallottam, hogy ílyen hosszú ideig riasztanak, hol egyszerre, hol felváltva. Kerestük őket távcsővel, lámpával. Majd hirtelen csend... Olyan vészjósló csend... András csak odasúgta, lehet farkas járt erre... menjünk. Lassan visszafordultunk és hazamentünk Szentlélekre a szállásra.

Egy laza, amolyan férfias vacsorát dobtunk össze, szarvaskolbász, sajt kenyér egy kupica pálinka és öblögetni egy jó pofa sör. Régen éreztem magam ilyen jól. Gyors alvás, mert megint ötkor ébresztő. Azt hittem az első napnál nem fog nagy meglepetés érni, hisz egy csodás helyen voltam. Tévedtem. Csodálatos bükk erdő, szép nyiladékokkal szegdelve. Eszembe jutott előző este éppen a Svédországi túránkról meséltem, ahol Laci barátom emlékeztetett arra, hogy nem kell félnem emlékezni fog majd a kis testem a régen tanultakra. Eddig be is igazolódott, szinte mindenre emlékezett, de eljött a reggel és András meghatározta merre kell mennem. Én már mindennel küzdöttem, leginkább magammal, de azt hittem itt a vég. Hamar rájöttem, hogy a lőbot, a fegyver, a ruha, és én vagyok a felesleges ezen a túrán. Szerencsére csak pár száz méterről volt szó, ami gyakorlatilag jobban hasonlított a függőleges falmászásra, mint túrára. Azért meg kell valljam, jól esett.

Találtam egy elég jó kis lest, azon várakoztam egy kis időt. Az előttem lévő területet szépen bevilágította a felkelő nap sugara, amit még jobban feldobott az előttem átvonuló őzek látványa. András meghatározta a találkozási pontot, amit még meg is kellett keresnem egy ismeretlen területen. Persze sikerült, nem volt azért bonyolult. Kicsit igyekeztem kipihenni a maradék fáradalmat, míg András megérkezett.