2023.10.07-08. Szentlélek
Az eredeti terv muflonvadászat Bandiékkal és némi kis kikapcsolódás. Első körben délelőtt megnéztük az új szerzeményt, a lőteret. Igen ígéretes hely, jó terveket lehetne ott megvalódítani és Bandiék igyekeznek is ezeket megtenni. Fantasztikus a terület, vadban és lehetőségekben gazdag. Innen át is mentünk egy trófea mustrára a közeli tóhoz. Szebbnél szebb gím trófeák kerültek bemutatásra. Volt benne egy két olyan fiatalabb egyed, amit talán én nem lőttem volna meg, de nem vagyok szakember, lehet indokolt volt. Innen mentünk a szentléleki szálláshelyünkre. Gyors ebéd, pakolás, öltözés és már csapódott is mögöttünk a Pajero ajtaja. Megbeszéltük, hogy ki merre megy, hol lesz a találkozási pont, lőhető vadfaj stb. Lassan cserkelve mentem a kijelölt utamon, közben figyelve a mozgásokat. Nehéz feladat volt, a szél erős néha viharos lökésekkel nehezítette a feladatot. Hőkamerával pásztáztam a területet a sűrűben így lettem figyelmes egymástól nem túl messze két őzre. Haladtam tovább, lassan elérve az utat, ahol csak a terület széléig mehetek. Végig páztáztam a távcsővel amíg világos van, lehet vele észlelni a vadakat. Újabb őz a kis ház mellett. Kezdett sötétedni, felmásztam egy farakásra és próbáltam fülelni. Az egyre erősödő szél igen csak feladta a leckét. Segítségül vettem a hőkamerát is. Még mindig ott bóklászott az őz a kicsiny ház mellett, más semmi. Nem sokkal később egy másik jószág is feltűnt, amit nem tudtam beazonosítani. Nagyon jó helyem volt itt a farakáson, mindent jól beláttam körbe. Nem a .308 volt nálam csak a .243, gondoltam az jó muflonra esetleges szőrmés ragadozóra, tarvadra.
A nagy várakozás meghozta az eredményt, amit többször is ellenőríztem a kamerában: egy medve! Nem nagyon szoktam begazolni, pláne fegyverrel a kezemben, de most tökéletesen sikerült. Hívtam Bandit... no térerő, írtam... nincs válasz. Mit mondjak pánik indult! Nem kifejlett, inkább egy süldő medve és nem is felém jött, de néha mikor megállt felém nézett. A para az volt, hogy egyszer csak eltűnt és csak az ágak recsegését lehetett hallani. Vak sötétben ez elég ijesztő tud lenni és igen, féltem. Félnék ma is, hisz semmilyen érzékszervem sem ér fel az övével és elég könnyű ellenfél az ember.
Bandi szerencsére megkapta az üzenetet és olyan sebességel jött értem, hogy elmaradt a tetőcsomagtartó is a kocsiról. Ő is izgult, hogy nincs-e valami komolyabb bajom, de az biztos lövöldöztem volna, ha közelített volna. A kocsiban, szégyen, nem szégyen, kezem lábam remegett. Megkerestük még a csomagtartót és felmértük a károkat amennyire lehetett a sötétben. Visszamentünk és mivel nem igazán iszom elég nagy szám, hogy egy félüveg pálinkával tudtuk az ijedséget kompenzálni. Többször átbeszéltük mit láttam a kamerában és ténylegesen arra jutottunk, hogy nem szarvasféle, nem farkas, vagy róka, de nem is nyúl.
Másnap reggel Szentlélek másik oldalára mentünk, cserkelve és részben lesbe. Az előző este még bennünk volt, ezért inkább úgy indultunk, hogy kicsit kezdjen világosodni, ne teljes sötétben bandukoljunk. Megint csak egy őz keresztezte az utunkat. Kiértünk a rétre és felmásztunk a lesre, vártuk, talán erre hozza a sors a kosokat.
A szél még reggelre sem csillapodott, ráadásul folyamatosan forgott. Bandi lement a lesről és körbenézett, talán a szélvédettebb oldalra húzódtak az állatok. Részben igaza is lett, látott egy ígéretes fejdísszel rendelkező gímbikát. Sajnos reggel sem jártunk vadász szerencsével, de cserébe szép őzláb gombákat gyűjtöttünk.
Imádom, mikor a hajnal meglep a csodálatos fényeivel, ami szinte percről percre mást mutat.
