2021. november 27. Tápiószentmártoni fácánvadászat. A reggel már Tápiószentmártonon virradt ránk. Sanyival már szinte vizsgánk óta járunk együtt vadászgatni. Most sem volt másképp. Már hónapokkal ezelőtt befizettük a részvételi és foglalási díjat. Én még nem voltam nevelt fácán vadászaton, ezért nagyon vártam ezt a novemberi reggelt. A kiadós reggeli alatt engedték ki a kakasok java részét. Három hajtást terveztek a 100 madárra. Első körben Sanyival és másik két vadásztárssal elállóként vettünk részt a vadászaton. Viszonylag sok madár repült felénk, Sanyi kettőt be is gyűjtött közülük. Nekem nem volt annyira szerencsés, mert a fasortól ami felett húztak kb 50 méterre álltam. Viszont elég ügyesen ijesztgettem őket. Második menet már egy külterületen zajlott, kocsival vittek ki ennünket. Ilyen autó is már csak a mesékben van szinte... Eredeti állapotában.
Mindenre gondoltunk csak arra nem, hogy valóban elvisz minket A-ból B-be. De úgy lett. Kb. 20 perc autókázás után megérkeztünk a második hajtás helyszínére. Egy műút mellett áltunk fel egy fiatalos akácerdővel szemben. Lassan elindultunk... jobbra-balra szaladgáltak a kakasok. Szinte tudomást se véve rólunk. Lehet, mert megszokták az ember jelenlétét. Egyik másik hirtelen felrepült. Azt hittem milyen egyszerű lesz majd itt, szinte egyiket a másik után fogom lőni, de ez nem ilyen. A sürű lombkorona nélküli ágak halmaza mindent felfog, még a kakast is. Egyszerűen nem lehet lőni. 30-40 méterenként volt egy szélesebb nyiladék, itt már azonnal eredményes lettem. Azt hittem szűzen megyek haza. Szégyen lett volna.
Ezen a hajtáson elég jók voltunk. Sanyi is eredményes volt és szerencsére én is. Kezdtük nagyon élvezni a vadászatot. Csodás idő, jó társaság, eredmény is alakul, minden jó. Kis házi "versenyünk" is kiegyenlített volt, 3:3. Kiértünk egy szép kis tisztáson, majd irány a járművek.. Mentünk megint pár kilométert a Tápió partjához. Itt szélre kerültem, közvetlenül a patak parton, a puskás vonal előtt olyan 60 méterre. Enyém lett volna az első madár, ami megszökik a hajtók elől. Az elmélet jó is volt, de messze voltak tőlem. Azért tettem rájuk lövést, mert erre irányt váltottak és így az elállók puskacsöve elé mentek. Jó kis csapatmunkának tűnt. Ez volt a leghosszabb hajtás, mind időben, mind távolságban. A legvégén a versenyünk döntetlen lett. 5:5 :) Igaz ez sohasem verseny közöttünk. Csak jólérezzük magunkat. A teríték átvétele után, mindenki megkapta a kompetencia részét, majd egy nagyszerű ebéddel zártuk a napot. Jó vadászat volt!
