2022.06.08. Medárd napja, azaz a születésnapom, ismét Csorna őzbak vadászat. Sikerült úgy alakítani a dolgokat, hogy a születésnapomon is mehessek vadászni - ami már gyakorlatilag hagyomány -, mivel az elmúlt hónapban egy igen csak érdekes bakot sikerült elejteni, ismét Csornára mentem. Attila sajnos nem tudott kijönni, viszont kollégája Bálint - egy fiatal hivatásos vadász - lett a kísérőm. Ismét saját kocsival mentünk ki a területre, amit nagyon élveztem. Első körben Bálint egy kis nádas felé vitt minket, itt tanyáznak néha kisebb bakok. Nem a kisebbekkel találkoztunk. 350-400 gramm körül voltak szinte mind, amit láttunk a környéken. Nagyon jó kis terület, tetszett minden. Illetve annyira azért nem. Mondták, hogy lesz néhány szúnyog, készüljünk fel rá. Beizzítva a Thermacell, egyéb fújós, kenős és elektromos riasztó cuccok, de ezek inkább vonzották. Sebaj, kemények vagyunk, kibírjuk. Meg sem kottyan. Végül is nád, esőzés után víz... mit is akarhatnék. Visszafelé jövet Bálinttól kérdezem, hogy ezt a területet, hogy hívják? Meglepő volt a válasz: "szúnyogos". Nem röhögtem... :)
Mentünk tovább és tovább gyönyörködtünk az orgonasípként fel-fel bukkanó őzekben. Neha úgy átszaladt egy-két nyúl, alig tudtuk kikerülni őket. Megérkeztünk a következő kiszemelt helyhez, egy árpa tábla széléhez. Már lassításnál látszott a kis periszkóp. Autóból ki, motor jár és igyekszünk bírálni. A fényviszonyok nem éppen ideálisak, a lemenő nap élesen süt oldalról, csillog minden, de Bálint mondja menjünk óvatosan beljebb, ez a mi bakunk. Lassan el is indulunk. Mikor leteszi a fejét indulunk, felemeli állunk. Ez megy felváltva, miközben lopjuk a métereket, majd hirtelen kicsit tovább vár és figyel. Lebuktunk. Érdekes, de nem elfele, inkább felénk kezdett jönni. Ahogy kiszámoltuk egy műveleti utat fog keresztezni, ahol a vitális felületet is láthatjuk. Lőbot felállít, fegyver rajta, koncentrálás. Annyi a szúnyog, hogy nem lehet nyugodtan lenni. Egyszerűen megőrülök! De várni kell, mert közeledik a bak. Szépen lassan csökken a távolság közte és az út között. Már látom a céltávcsőben, lassan kísérem, várom, hogy megálljon. A következő lépése az út lesz és ott meg fog állni. Meg fog, mert már lát minket. Igen, most áll meg, közben a szúnyogoknak tartok véradást. Bálint az engedélyt megadta, amikor jónak látom lőhetem. Már az úton látom állva. Lövés. Megugrott. De nem úgy, mint ahogy a találatot jelzi. Újratölt.. Megállt a rálővéstől kb. húsz méterre. Biztos eltaláltuk, így nagy lépésekkel, szinte futva közelítettünk felé nehogy elmenjen sebzetten. Nem szabad szenvedni hagyni. Alig vagyunk tizenöt méterre tőle feláll és nekiiramodik. Ekkor már az árpatábla szélénél jártunk. Főhősünk természetesen nekiiramodott az ellenkező irányba. Követtük. Árpa, kukorica, majd repce. Itt állt a tábla közepén. Közel hatszáz métert tett meg. Addigra már 90%-ban biztosak voltunk, hogy nincs vele baj, vért sehol sem találtunk, a kukoricában végig a nyán jöttünk utána. Újabb célbavétel, táv talán százötven méter. Várom, hogy megforduljon, mert szemben áll velem, de így nem lőnék rá, mikor takarásban van. Köszben a vérszívók már igen komoly károkat okoztak bennem. Már hessegetni sem volt erőm. Bálint visszafele mesélte, hogy akkora szúnyog felhőben voltam, csoda, hogy bírtam. Mondom nem bírtam. Viszont bakunk bement az erdőbe és ezzel és a lővilág végével a vadászat is véget ért.
Hazaérve, levetkőzve látom a hátam, a karom, mindenem... több száz szúnyogcsípés tarkít. Alig birom a polót elviselni magamon. De természetesen ez is hozzátartozik a vadászathoz, az élményhez. Jó vadászat volt!
