2022.06.11 (ismét) Csorna őzbak vadászat. Visszamentem, nem hagyott nyugodni ez a bak. Ismét Bálint a kísérőm. Már azzal fogadott, hogy az elmúlt napokban volt kint többször és látta a bakot. Mit szólnék, ha megnéznénk. Átfutott az agyamon, ha már tartja a területet, akkor rövid vadásznap lesz. El kellett volna hessegetnem ezt a gondolatot. Megkerültük a múltkori árpa tráblát és a mellette lévő napraforgót is. Jó szél, takarás, várakozás. Közben beszélgettünk, ismerkedtünk és anekdótáztunk. Jól telt a várakozás. Az elmúlt napokban rendszerint abból az erdősávból váltott ki, ahol várakoztunk, tehát jó helyen vagyunk, nem is lehetnénk jobb helyen. Fél hétkor foglaltuk el a helyünket, vártuk a bakot. A percek ólomlábon mentek, nehéz volt. Legalább nem volt szúnyog. Az árpa és a napraforgó között észrevettünk egy nagyobbacska bakot, már indult is a találgatás, hogy lehet nem lesz itt a bakunk. De egyszercsak hirtelen az árpa közepéből megláttuk az ismerős fejet. Már előttünk a kalászosban lehetett. Gyors bírálat, majd azonosítottuk is. Viszont a fények... Itt már sokkal jobban lehetett látni a gyöngyözést, az ágak vastagságát, számát. Egy hatos bak, amit két napja villásnak láttunk. Mindketten. 250 grammig szerettem volna lőni egyet, de szerencse, hogy nem sikerült pár napja. Nagy élmény volt látni, hogy semmi baja, élénk és figyelmes. Végig követett bennünket a szemével, amikor számára biztonságos távolban voltunk lefeküdt.
Mentünk tovább kerestük a bakokat. Nem kellett sokat kocsikázni, hirtelen kidugta fejét a gabonából egy igen csak komoly férfiú. Szó nem esett az esetleges terítékre hozásról, azon kívül, hogy még igen csak kímélendő, de verte a 400 grammot már most is. Hatalmas szerencsénk volt, talán egy kilométernyit mentünk, vagy néhány méterrel többet, egy hasonló, de korosabb bakba botlottunk. Sajnáltam, hogy a fotómasinát nem vittem magammal. Nagyszerű képeket lehetett volna csinálni a bakokról.
Sajnos a további barkácsoláson már érdemben nem láttunk lőhető bakot. Így összeszedtük magunkat és búcsút intve a lemenő nap sugarában fürdőző árpaföldnek elindunltunk vissza a kiindulási pontunkra. Meg kell hagyni, kifejezetten feldobottan, élményekkel gazdagon tértem haza.
