Első dámbika

2023.10.23. Mátraballa 
Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy ötvenhat évvel a hátam mögött még mindig nem érzem magam "érettnek" bizonyos vadfaj elejtéséhez. Ilyen például a gímbika bőgésben. Az igazi nagyvadak közül, amire szeretnék vadászni inkább a muflon vagy a dámbika. Hiányzik még az őz üzekedésben történő vadászata is, de ezzel valahol úgy vagyok, hogy én se szeretem, ha zaklatnak. A dám és gím ebben más, mivel a vadászati idénye kimondottan az üzekedésre esik, igaz a selejt egyedek idényen kívül is vadászhatók. Tehát azért van még kihívás.
Már úgy két éve beszélgetünk róla, hogy egy dámbikát szeretnék terítékre hozni, de valahogy mindig sikerült lebeszélni magam erről. Igazából az idei születésnapomon elejtett bak volt az igazán meghatározó, mivel Krisztián - a kísérő vadász – már „életbak” -nak nevezte. Ha már valaki egy ilyen bakot ejt el, akkor már más, nagyobb trófeájú vadra is érettnek kell lennie. Természetes, hogy azért az élet is hozzájárul néha a szerencséhez. A hónap elején műtöttek egy apró, ám nem éppen jóindulatú daganattal a szememnél. Sokáig, még a mostani vadászat előtt is kötés volt a szememnél, ami azért kicsit zavart a látásban és persze pont annál a szememnél, amivel céloznom kellene. Előző héten már egyszer voltam Ballán, mert a csapatépítőnk pont Parádon volt, ebből adódott, hogy próbáljuk meg.


Röviden… az élmény, terület szép volt, de eredménytelenül zártuk a napot. Jó alkalom volt még a hivatásos vadásszal is megismerkedni. Az eredménytelen vadászat után megbeszéltük a hosszú hétvégéből a szombati napot, de az időjárás nem kedvezett a lapátosok vadászatához, ezért áttettük hétfőre. Vasárnap összekötöttem a kellemest a hasznossal, ha már egyeztetni kell Halmi Petivel, akkor fotózok is egyet barcogásban, így a megfelelő előkészületeket igyekeztem megtenni a vadászatra. Megnéztem milyen egy dámbika :D

Vártam a hétfőt, mint a gyerekek a Mikulást. Jól esett, hogy nem reggelre, hajnalra kellett menni. Imádom, mikor kel fel a nap és bíborra festi az eget, valamint a narancssárga összes színe visszaköszön. Az őszi erdőn ez különösen jól mutat.



Délután felkerekedtünk, már az öltözékem is úgy próbáltam összeállítani, hogy méltó legyen egy esetleges első dámbikához. Valamiért nem kalapban és ingben járok vadászni, de az elsőkért igen. Az évek során így alakult. Picit előbb érkeztünk meg, de Tomira sem kellett sokat várni. Gyors pakolás, Tamás elmondta a tervezett utat és hogy mi várható. Indulás! Nagyon közel van a faluhoz a vadászterület, alig autóztunk pár percet. Az úton meglátszódott az elmúlt napok esőzése, gyalogosan elég nagy kihívást jelentett volna.
Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk az erdőbe. Hangulatos kis alagút vezetett be, igaz szederből, de adta a hangulatot. Tomi már az elején mondta, hogy a kisebb emelkedőt majd egy picit nagyobb kaptató követi. Folyamatan figyeltem, füleltem. Ha itt megjelenik valami, egy új kihívás elé fog támasztani az biztos. Vagy domboldal, vagy völgy a lő irány. Egyik se olyan könnyű, pláne, ha sűrű vékony akácos tölggyel vegyítve. Lassan haladtunk, recsegett ropogott alattunk a makk, apró ágak és minden, ami csak ellenünk lehet. Távolban megpillantottunk két valamit, majd kiderült jó helyen járunk, dámok. Egy fiatal spíszer és egy tarvad. Megvártuk, míg maguktól szép lassan eltávolodnak és ezután mentünk tovább. Távolban halk barcogás… megérkeztünk, ezt vártuk. Megjött az igazi októberi hangulat. Tamás javaslatára követtük a hangot, hogy lássuk a tulajdonosát. Mély igazi harcos hangja volt. Ahogy közeledtünk egyre erősödött, de nem láttuk. Verekedés hangja, majd erőteljes barcogás ismét. Izzott a levegő, amiből semmit se láttunk. Idegőrlő pillanatok voltak. Óvatosan mentünk, loptuk a távolságot. Egy kis domb mögött volt, próbáltunk a lehetőségekhez mérten feljebb és közelebb menni. Álltunk és vártunk türelmesen, majd kicsit már türelmetlenebbül. Elindult már lefelé a nap is és a domb horizontján feltűnt a hang tulajdonosa. Tamás csak annyit súgott, ez a tied, ezt vártuk. A mondat végét szinte már nem is hallottam mert a vadászláz eluralkodott a testemen. Folyamatosan csak a fejét láttuk, vagy csak a lapát egy részét. Nem láttunk vitális felületet belőle. Mentünk vele hol jobbra, hol balra. Persze ebből sohasem sül ki jó dolog. Először Tomi lépett egy ágra, ami akkorát reccsent, hogy még mi is összerezzentünk.
A bika elhallgatott.
- Elment. Nem baj, Diana ezt sorsolta.
- Megszólalt, mégis itt van.
Kezdődött elölről az izgalom, az izgatott várakozás. Megint feltűnt az agancs sziluettje a lemenő nap fényében, megint mentünk jobbra, majd balra. Mintha a sors úgy akarná, én jöttem a sorban. A lőbotot kétszer is nekivertem egy fának, mert elsőre biztos túl halk volt.
A bika újra elhallgatott.
- Na most tuti elment.
- Vártunk…
Úgy jó tíz perc múlva megszólalt újra. Hát ilyen nincs… Mindkettőnk légzése igen szapora volt, hogy a gondolataimat nem is hallottam. Tamás hol látta, hol nem látta a bikát. Azt tudtuk, hogy lőhető. Megbeszéltük, ha olyan helyzetben vagyok, hogy a testet megfelelően látom nyugodtan lőhetek. Elindult nekünk balra, ahol már nem láttam, Tomi sem. Egyszer csak megláttunk egy tehenet, amitől titkon tartottunk, nehogy az legyen a tarvadak mennek előtte, mert akkor hamar „lebukunk”. A tehén ki is szúrt minket. Figyelt folymatosan. Kockáztattunk, a lőpoziciómat meg kellett változtatni, mert takarásban voltam. Sikerült. Fülembe súgta Tomi, hogy jön a bika szembe, ha tudom lőjek, de addigra már lőttem. Ritkán látok ennyire szép találat jelzést. Tipikus szívlövésjelzés volt. Nem ment messze a rálövés helyétől, úgy tíz métert. Csodálatos! Álltam és csak néztem, alig tudtam betelni vele. Igazából még most sem tudtam feldolgozni. Csodás trófea.

Medve!

2023.10.07-08. Szentlélek 
Az eredeti terv muflonvadászat Bandiékkal és némi kis kikapcsolódás. Első körben délelőtt megnéztük az új szerzeményt, a lőteret. Igen ígéretes hely, jó terveket lehetne ott megvalódítani és Bandiék igyekeznek is ezeket megtenni. Fantasztikus a terület, vadban és lehetőségekben gazdag. Innen át is mentünk egy trófea mustrára a közeli tóhoz. Szebbnél szebb gím trófeák kerültek bemutatásra. Volt benne egy két olyan fiatalabb egyed, amit talán én nem lőttem volna meg, de nem vagyok szakember, lehet indokolt volt. Innen mentünk a szentléleki szálláshelyünkre. Gyors ebéd, pakolás, öltözés és már csapódott is mögöttünk a Pajero ajtaja. Megbeszéltük, hogy ki merre megy, hol lesz a találkozási pont, lőhető vadfaj stb. Lassan cserkelve mentem a kijelölt utamon, közben figyelve a mozgásokat. Nehéz feladat volt, a szél erős néha viharos lökésekkel nehezítette a feladatot. Hőkamerával pásztáztam a területet a sűrűben így lettem figyelmes egymástól nem túl messze két őzre. Haladtam tovább, lassan elérve az utat, ahol csak a terület széléig mehetek. Végig páztáztam a távcsővel amíg világos van, lehet vele észlelni a vadakat. Újabb őz a kis ház mellett. Kezdett sötétedni, felmásztam egy farakásra és próbáltam fülelni. Az egyre erősödő szél igen csak feladta a leckét. Segítségül vettem a hőkamerát is. Még mindig ott bóklászott az őz a kicsiny ház mellett, más semmi. Nem sokkal később egy másik jószág is feltűnt, amit nem tudtam beazonosítani. Nagyon jó helyem volt itt a farakáson, mindent jól beláttam körbe. Nem a .308 volt nálam csak a .243, gondoltam az jó muflonra esetleges szőrmés ragadozóra, tarvadra.
A nagy várakozás meghozta az eredményt, amit többször is ellenőríztem a kamerában: egy medve! Nem nagyon szoktam begazolni, pláne fegyverrel a kezemben, de most tökéletesen sikerült. Hívtam Bandit... no térerő, írtam... nincs válasz. Mit mondjak pánik indult! Nem kifejlett, inkább egy süldő medve és nem is felém jött, de néha mikor megállt felém nézett. A para az volt, hogy egyszer csak eltűnt és csak az ágak recsegését lehetett hallani. Vak sötétben ez elég ijesztő tud lenni és igen, féltem. Félnék ma is, hisz semmilyen érzékszervem sem ér fel az övével és elég könnyű ellenfél az ember.
Bandi szerencsére megkapta az üzenetet és olyan sebességel jött értem, hogy elmaradt a tetőcsomagtartó is a kocsiról. Ő is izgult, hogy nincs-e valami komolyabb bajom, de az biztos lövöldöztem volna, ha közelített volna. A kocsiban, szégyen, nem szégyen, kezem lábam remegett. Megkerestük még a csomagtartót és felmértük a károkat amennyire lehetett a sötétben. Visszamentünk és mivel nem igazán iszom elég nagy szám, hogy egy félüveg pálinkával tudtuk az ijedséget kompenzálni. Többször átbeszéltük mit láttam a kamerában és ténylegesen arra jutottunk, hogy nem szarvasféle, nem farkas, vagy róka, de nem is nyúl.
Másnap reggel Szentlélek másik oldalára mentünk, cserkelve és részben lesbe. Az előző este még bennünk volt, ezért inkább úgy indultunk, hogy kicsit kezdjen világosodni, ne teljes sötétben bandukoljunk. Megint csak egy őz keresztezte az utunkat. Kiértünk a rétre és felmásztunk a lesre, vártuk, talán erre hozza a sors a kosokat.


A szél még reggelre sem csillapodott, ráadásul folyamatosan forgott. Bandi lement a lesről és körbenézett, talán a szélvédettebb oldalra húzódtak az állatok. Részben igaza is lett, látott egy ígéretes fejdísszel rendelkező gímbikát. Sajnos reggel sem jártunk vadász szerencsével, de cserébe szép őzláb gombákat gyűjtöttünk.


Imádom, mikor a hajnal meglep a csodálatos fényeivel, ami szinte percről percre mást mutat.




Módosul a vadászati törvény

A Magyar Közlöny 2023. évi 90. számában jelent meg június 22-én a 2023. évi XLIV. törvény egyes törvényeknek az agrárminiszter feladatkörét érintő módosításáról. Ebben foglalva jelentek meg az 1996. évi LV. Törvény módosításai is.
A fontosabb pontok között szerepel az éjjellátó eszközök alkalmazásával kapcsolatos módosítás, a vad-gépjármű ütközéseket érintő jogszabályváltozás, illetve a vadkár rendezésével kapcsolatos változás.

A Vtv. 37/A. §-a a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott vadfajok esetében és előírt időszakban
a vadállomány hatékony szabályozása érdekében vagy állategészségügyi indok fennállása esetében – az e törvény
végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott esetekben a vadászati hatóság engedélyével – elektronikus képnagyítóból vagy képátalakítóból álló, éjszakai lövésre alkalmas célzóeszköz is használható.
(4) A (3) bekezdés szerinti engedélyt a vadászati hatóság akkor adja meg, ha az elektronikus képnagyítóból vagy képátalakítóból álló, éjszakai lövésre alkalmas célzóeszköz használata
a) a vadon élő állatok és növények, valamint a természetes élőhelyek védelme érdekében,
b) a növényi kultúrák, a termés, az állatállomány, az erdők, a halállományok védelme, a vizek súlyos károsodásának megelőzése érdekében, vagy
c) a közegészség vagy közbiztonság védelmében az e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott
vadfajok állományának hatékony szabályozása céljából
szükséges.”

Fontos megjegyezni, hogy az éjjellátó céltávcsövek továbbra is tiltott vadászati eszköznek számítanak, használati lehetőségüket a jövőben a törvény végrehajtási rendelete fogja szabályozni, így az éjjellátó eszközök vadászati alkalmazása a Vhr hatályba lépéséig továbbra is tiltott!

A Vtv. 59. §-t érintő fontosabb változás:
(2) Érvényes vadászjeggyel és a fegyvertartáshoz szükséges érvényes egészségi alkalmasságot tanúsító igazolással rendelkező, de a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy egyéni vadászatot úgy folytathat, ha részére e célra a legalább öt éve érvényes vadászjeggyel és vadászlőfegyver-tartási engedéllyel rendelkező, a vadászterületen vele együtt tartózkodó személy a sörétes- vagy legfeljebb 0.22 kaliberű golyós vadászlőfegyverét engedi át, és a vadászat teljes időtartama alatt a közvetlen felügyeletét és kíséretét biztosítja.
(3) Érvényes vadászjeggyel és a tevékenység szerinti kiegészítő vizsgával rendelkező, de a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy egyéni vadászatot ragadozó madárral, vadászíjjal vagy magyar agárral is folytathat, ha részére a legalább öt éve érvényes vadászjeggyel és ragadozó madárral folytatott vadászat esetén a természetvédelmi hatóság által ragadozó madár tartására kiadott engedéllyel és a ragadozó madárral történő vadászatra feljogosító kiegészítő vizsgával, vadászíjjal folytatott vadászat esetén vadászíjászatra feljogosító kiegészítő vizsgával, magyar agárral folytatott vadászat esetén agarászatra feljogosító kiegészítő vizsgával rendelkező, a vadászterületen vele együtt tartózkodó személy a vadászat teljes időtartama alatt a közvetlen felügyeletét és kíséretét biztosítja.
(4) A (2) és a (3) bekezdés szerinti esetben a vétőképes kiskorú károkozása során a kiskorú felügyeletére köteles gondozójának a közvetlen felügyeletét és kíséretét biztosító személyt kell tekinteni.”

A vadászat lehetősége biztosított a 16. életévet betöltött kiskorúaknak, azonban ezen szabályozás további pontosításokra szorul.

A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 8. § (2) bekezdés g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
Nem minősül vadászterületnek, és a vadászterület kiterjedésének megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni az azon található közút, továbbá a közút és annak fel- és lehajtója által határolt, valamint a kerítéssel védett közút esetében az úttest és a kerítés közötti, területét.
A Vtv. 75/A. §-a a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetben nem minősül a vadászatra jogosult felróható magatartásának vagy a tevékenységi körében előálló rendellenességnek, ha a vad az életmódjából, szokásos táplálkozási, szaporodási viselkedéséből következő helyváltoztatása miatt jelenik meg a lakott területen kívül közúton, autóúton, autópályán vagy a település belterületén, kivéve, ha a vad megjelenése a vadászatra jogosult tevékenységével áll okozati összefüggésben.

Jelentős könnyítés a vadászatra jogosultaknak a vad-gépjármű ütközések kárrendezésével kapcsolatban.

Előzetes bizonyítási eljárás lefolytatását a károsult kérésére a jegyző vagy a bíróság rendeli el.
(10) Ha a kár felmérése céljából igazságügyi szakértő kerül kirendelésre, akkor az igazságügyi szakértő a kárfelmérési eljárás megindításáról, valamint a helyszíni felmérés helyéről és időpontjáról a felmérés időpontja előtt legalább öt nappal igazolható módon értesíti a vadászatra jogosultat. A vadászatra jogosult
az igazságügyi szakértő kárfelmérési eljárásáról készülő jegyzőkönyvben foglaltakra a kár tényével és mértékével összefüggésben észrevételt tehet. Ha a vadászatra jogosult képviselője az igazságügyi
szakértő értesítése ellenére nem jelenik meg a kárfelmérés helyszínén, az az eljárás lefolytatását nem akadályozza.


A módosult törvény 2023. július elsejével lép hatályba, jelenleg a végrehajtási rendelet – és ezzel együtt az abban foglalt további szabályozások – még nem jelent meg.



forrás: vadaszlap.hu

Az ÉLET bak

2023.06.08. Sárhatvan, őzbak vadászat, a születésnapom. Próbáltam a vadászataimat úgy alakítani az elmúlt évek során, hogy hagyományt tudjak belőle teremteni. Így minden évben május 7-én, mikor az első bakot lőttem, majd a születés- és névnapomon megyek egy-egy bakot lőni. Így a május 7-i vadászat után jött a mostani, a születésnapi.
Már a legutóbbi vadászat alkalmával megbeszéltem Krisztiánnal, a kísérőmmel, hogy a születésnapomon szeretnék majd visszajönni. Még májusban meséltem Sanyi barátomnak, hogy nagyon jó élmény volt az itteni vadászat, remek kísérővel, izgalmas területtel. Meg is beszéltük, együtt megyünk vissza. Szeretünk együtt vadászni, együtt is vizsgáztunk le.
Sanyi előző nap felhívott, hogy sajnos lebetegedett, így nem tud jönni. Nagyon sajnáltam. De azért sem mentem egyedül, Andi jött velem. Hajnali fél ötre voltunk hivatalosak Sárhatvanba, a Zichy J VT birodalmába. Már készültem a találkozásra Krisztiánnal, hisz az előző bakok trófeáit is hozza magával, amiket igazán kíváncsian vártam. Leginkább a kisebb bakra voltam kíváncsi. Nagyon kistestű, satnya bak volt, a zsigerelés során nem nagyon láttunk elváltozást rajta. A lefőzés után a koponya viszont mutatott, valamint a fogazat is. Egy hivatásos vadászhoz képest elenyésző tapasztalattal bírok, de hasonlót még ő sem látott. Talán ez okozhatta a test, az agancs csenevész nagyságát.


Krisztián mondta, hogy nagy a takarás, a búza is és a többi gabonaféle is jó takarást biztosít az őzeknek. Az elmúlt napok hatalmas, intenzív esőzései csak segítették a kultúra növekesését. Megbeszéltük a tervet, az elejteni kívánt bak nagyságát és ennek megfelelő irányba vettük az utunkat. Már az első alkalommal látszott kísérőmön, hogy szinte minden bakot ismer. A tervnek megfelelően a kisebb kulturnövényeket vettük célba, irány a borsó. Természetesen ahogy kell, ott is voltak a bakok, suták is. Az egyik bak pont belefért abba az intervallumba. Kísérőm halkan megjegyezte, azért kissé alatta van, mint amit szeretnék, de ha megfelel, lőhető a bak. Még hozzá tette csak 230 méter, a májusi messzebb volt. :) Na persze bennem volt a feszkó rögtön és el is hibáztam. Addig, addig célozgattam, hogy kb 5 centivel főlé lőttem. Krisztián megjegyezte, lehet nem az én bakom... Mentünk tovább. Közben beszélgettünk elemeztünk, mi lehetett az ok. Gabonatábla, gabonatáblát követett, majd az egyikben, mint egy periszkóp megjelent az áhított példány. Csodás bak, erős, vastag szár, az ágvégeken már látszódott kissé a visszarakás jele is, szép volt na. Megközelítés lehetetlen, majdnem a búzatábla közepén áll. Azért megpróbáltuk a lehetetlent. Próbáltunk egy művelő útra bemenni, persze észre vett és egy suta is felkelt tőle nem is olyan messze. Alig tettünk meg pár métert, a ruhánk, leginkább a nadrágunk teljesen átázott. A bak megugrott, de úgy százötven méter után megállt. Láttuk, de jobb pozícióra volt szükség. Tovább előre, mégjobban elázva a búzában. Végre jobb lett a helyzet, ráláttunk. Krisztián mondta csak nyakon tudom lőni, nincs olyan messze, 200 alatt van. Megbeszéltük megpróbálom, az engedélyt megkapva a lövésre, lőttem. Láttuk ahogy a lövedék vágta a gabonát, talán még becsapódás hangja is volt, de találatjelzés nélkül ugrott meg a bak. Jó fél órát kerestük, hisz mindketten hallottunk becsapódás féle hangot, de se vér se semmi. Hiba. Ismét! Ez nagyon frusztrál, nehezen viselem. Tényleg úgy éreztem nekem itt bizonyítanom kell, hisz születésnapom van és arra kaptam egy bakot, nekm itt lőni KELL! Teljesen elázva visszamentünk az autóhoz, útközben megbeszéltük, hogy Krisztián majd visszajön még kutyával is, az a biztos. Az autónál Andi csak annyit mondott: "szedd már össze magad és ne pöcsölj! Ez nem jellemző rád." Annyira sokkolt, hogy ki is józanodtam. Hivatásosunk láthatta rajtam az elkeseredést, lehet ez sem az én bakom volt, nem ezt akarta adni Diana. Szerencsére utunkba akadt még egy 320g körüli formás kis játékos, aki észrevéve, hogy jövünk meg is futamodott azon nyomban. Ajtó kinyit, kiszállok, betámaszok, majd az éppen leereszkedő pára mögött el is tűnt. Hatalmas szerencsém van, hogy ennyi bakot látunk a nagy takarás és a kedvezőtlen idő ellenére. Utolsó próbálkozásként indultunk egy kis borsótábla, majd egy lucernás felé. Egyszer csak ott áll egy fantasztikus bak. Krisztián azt mondta, ez a tied! Igaz nagyobb, mint 380g, de lőhetem. Persze neki is csak a nyaka látszódott ki, a fej alatt kb 10 centi. Krisztián letámasztotta a lőbotot, mondta lőhetek amikor úgy érzem, lőttem. Még fel sem ocsúdtam, már a vállamon volt a keze és gratulált ("természetesen" nyaklövés, de most a távolság nem volt olyan nagy, kb 160 m). Én még a távcsőbe bámultam... az a pár másodperc órának tűnt. Mint egy gyerek, minden felesleges cucctól megszabadulva már-már rohantam a "bakomér". Megláttam... és csak álltam és álltam. Fantasztikus bak! Krisztián már messziről mondogatta, hogy talán ez lesz életem bakja. A türelmem, türelmünk valóban meghozta gyümölcsét és valamiért ezt a bakot hozta Diana épp az én utamba, éppen a születésnapomon. Titkolt reményem, hogy érmes lesz, megérdemelné. Mindkettőnket izgatott, hogy mekkora lesz, így Krisztián még tegnap le is főzte. Így "nyersen" ennyit mutatott a mérlegen (515 g). Valóban "Élet bak". Biztosan fő helyre kerül.





Az agancs, a trófea különlegessége, hogy van egy kb három centis kinövés, egy ág a jobb száron, amit nem is láttunk. A gyöngyözöttség is fantasztikus, a rózsa méretéről ne is beszéljünk.


A hagyomány folytatódik

2023.05.07. Sárhatvan őzbak vadászat (202g és 120g) Már reggel, hajnalban csodásan indult a nap. Útban a vadászterület felé, ahogy nyugatra fordultam végig kísért a hold. Nézte merre megyek, világította utam. Az autópályát elhagyva, párafoltokba burkolózott a hold, néha elő-elő bukkant, megcsúsztatva sugarait az autó sötét sziluetjén. A megbeszélt időpontra megérkeztem, na jó, picit előbb és vártam a zöld Vitarát. Nem is kellett sokat várni, hírtelen elviharzott mellettem, el a majorság felé. Gondoltam ez nem az a zöld Vitara, mert már gyerekkoromban megtanultam, nem csak egy tarka kutya van a világon. Nem volt igazam. Negyed óra várakozás után megjelent a zöld Vitara, hogy engem keres. Csak egy probléma volt, mindkettőnknek mást jelöltek meg tartózkodási helynek. Gyors beíratkozás, ha már egy kicsi késésben voltunk, átpakolás a Suzukiba és nyomás kifele. A mezőgazdasági kultúr növények, hogy ilyen szépen fogalmazzak, szinte az égig nőttek. Az őzek nagy kedvence a repce szinte ember magasságú, voltak részek ami magasabb volt mint én. Itt nem vadászunk az tuti. A dimbes dombos lankás részen a felkelő nap sugarai és a hajnali szél együtt játszott a gabonafélékkel. Kellemes hangulatot biztosítva számunkra.


Hatalmas lucerna, búza, árpa és repce táblákat kerülgettünk a Zichy birtokon. Jó volt látni a színes kavalkádot. A zöld szinte minde árnyalata megtalálható volt mely a nap fényében és a szellő mozgásával is változott. Krisztián a kísérőm mondta, hogy a kis bak elég munkás lesz, sokat kell érte mennünk, de nem lehetetlen. Rengeteg fácánt, nyúlat láttunk, nagyon jó az apróvad állomány. Rengeteg őzet is láttunk, több persze nem az én kategóriám volt, a másik fele pedig suta. Egyszer csak megláttunk egy nekem kedvező bakot. Igaz ez már a második volt, de az első a búzában pillanatok alatt el is tűnt, lövéshez sem jutottunk. Ez a bak egy bokros részen csipegetett két suta társaságában. Krisztián mondta lőhető, ha úgy érzem mehet. Perceket álltunk, néha pozíciót váltottunk, de soha sem volt olyan, "ha úgy érzem". Majd elugrott a két sutával együtt. Cserkeltünk tovább, bízva abban, ha visszafele jövünk talán ott lesz. Nem volt. Krisztián "vázolta a helyzetet", hogy van még néhány hely amit megnézhetünk, de picit romlottak az esélyeink. Láthatta rajtam nem vagyok elszomorodva, amit szóban is megerősítettem. Mentünk tovább sorra elhagyva búza mezőket lucernákat. Egy búzatáblánál azt mondja kísérőm, hogy itt látott már egy nekem való bakot, csak pont mostanában nem találkozott vele. Kicsit megálltunk nézelődni, majd hirtelen felállta a tábla közepén egy kis csenevész bak. Krisztián mondta, pont az én esetem, ha akarom nyugodtan lőjem. Kiszálltam a kocsiból, feltámasztottam és útjára indítottam az első lövést az új puskámból. Remek találat, vágta a szőrt a golyó, jó jelzés, de nem rgyott tűzbe. Irány a rálövés helye a búzába. Ezt inkább egy kora reggeli fürdésnek mondanám. Vér, szőr, minden. Már biztosak voltunk abban, hogy meg lesz. A rálövés helyétől kb. ötven méterre találtuk meg. Birtokba vétel, töretek elhelyezése és átadás után kivittük az út szélére, hogy jobb képeket is tudjunk készíteni. Jól muzsikált az új Franchi Momentum Syntetic .243 Win típusú puskám. Kimondottan azért vettem, hogy esetleg, ha megint olyan helyre keveredek, ahol messzebb kell nyúlni a szokásos lőtávtól, legyen mivel.


Rendkívül kistestű, igazi selejt bak. Tényleg nem való az állományba. Trófea szempontból nagyon tetszetős, igazi hagyomány követő számomra, hisz nem sokkal nagyobb, mint az első bakom volt. A távolságot nem mondanám nagynak, távmérő szerint 156m. Összepakoltunk és elindultunk visszafelé. Közben megbeszéltük, hogy ha van lehetőség, terítékre hozhatok még egyet. Fogytak a kerekek alatt a méterek, kilométerek, Dr. Dolittle kutyája után szabadon, repce, repce, lucerna, lucerna, búza, búza...
Majd az egyik búzatábla közepe táján megpillantottunk egy sutát. Az idő alatt, míg megbizonyosodtunk róla, hogy őnagysága nem bak, mellette felemelkedett a "mi" bakunk. A reggel elillanó bak. Krisztián mondta is, itt az alaklom... Kicsit közelebb mentünk, már csak 196 méter volt a távolság, lopakodtunk még 95 méter és még állnak bennünket. Célzás... fölé. Igazi pancser vagyok! Az előző baknál állítottam a távcsövön, igazi amatőr hiba. Meg is ugrottak, de nem mentek messze. Cálzás... mellé. Ahogy lőttem szinte velem egyszerre mozdult és már ott sem voltak. Ez nem volt legalább hiba. Csak a bak mozdult szerencsésen. Végig mellettünk futottak és folyamatosan a tábla közepe felé vették az irányt. Megálltak. Most a majorság van a háttérben, nem lőhetünk. Új pozíció. Még állnak. Minden jó. Csak nyaktőtől felfelé látszanak ki a gabonából. Valami stabilabb feltámasztás kell, Krisztiábban van egy babzsákja tökéletes. Célzok... Lövés... Tűzberogyott. Krisztián halkan kérdezi: "tudod hány méter volt?" Mondom, nem. 286 méter! Na ezért kellett a .243 Win. Nem érdekelt semmi, kitűztem egy pontot mit kell követnem és indultam birtokba venni a bakot. Krisztián kívül maradt, hogy onnan irányítson, de annyira elszánt voltam, nem volt rá szükség. Fantasztikus élmény volt. Ilyet még nem tettem soha, 286 méterről nyakon lőttem és tűzbe rogyott. Krisztián is a töretek elhelyezésénél kihangsúlyozta, hogy tudja nem illik második töretet adni, de ezt most kivételesen fogadjam el, mert ez egy fantasztikus lövés volt.

On-line



2023.03.12. Az első igazi próba, on-line érvényesített vadászjegy. minden simán és gördülékenyen ment, ahogy ezt meg is ígérték.

Utolsó az idényben, első az évben

2023.02.17. Bükk. Az idény lezárásaként meghívott bennünket Bandi egy jó kis vadászatra. Éppen úgy is Miskolcon voltunk picit pihenni, velük pedig szeretünk együtt lenni, beleegyeztem. Az időjárás nem éppen volt kegyes hozzánk, először csak csepergett, majd kitartóan áztatósan elkezdett esni. De mint tudjuk egy vadásznak nincs rossz idő, ezért nem törődtünk az időjárással. Persze a jó sétán és egy agyonázott bakon kívül semmi máshoz nem volt szerencsénk.


Erkölcs nélkül nincs harmónia!

  Lassan 10 éve  Sanyi bácsival a VKE elnökségi ülésén beszélgettünk és meséltem neki, hogy az egyik közösségi oldalon olvastam egy beszédét...