2023.06.08. Sárhatvan, őzbak vadászat, a születésnapom. Próbáltam a vadászataimat úgy alakítani az elmúlt évek során, hogy hagyományt tudjak belőle teremteni. Így minden évben május 7-én, mikor az első bakot lőttem, majd a születés- és névnapomon megyek egy-egy bakot lőni. Így a május 7-i vadászat után jött a mostani, a születésnapi.
Már a legutóbbi vadászat alkalmával megbeszéltem Krisztiánnal, a kísérőmmel, hogy a születésnapomon szeretnék majd visszajönni. Még májusban meséltem Sanyi barátomnak, hogy nagyon jó élmény volt az itteni vadászat, remek kísérővel, izgalmas területtel. Meg is beszéltük, együtt megyünk vissza. Szeretünk együtt vadászni, együtt is vizsgáztunk le.
Sanyi előző nap felhívott, hogy sajnos lebetegedett, így nem tud jönni. Nagyon sajnáltam. De azért sem mentem egyedül, Andi jött velem. Hajnali fél ötre voltunk hivatalosak Sárhatvanba, a Zichy J VT birodalmába. Már készültem a találkozásra Krisztiánnal, hisz az előző bakok trófeáit is hozza magával, amiket igazán kíváncsian vártam. Leginkább a kisebb bakra voltam kíváncsi. Nagyon kistestű, satnya bak volt, a zsigerelés során nem nagyon láttunk elváltozást rajta. A lefőzés után a koponya viszont mutatott, valamint a fogazat is. Egy hivatásos vadászhoz képest elenyésző tapasztalattal bírok, de hasonlót még ő sem látott. Talán ez okozhatta a test, az agancs csenevész nagyságát.
Krisztián mondta, hogy nagy a takarás, a búza is és a többi gabonaféle is jó takarást biztosít az őzeknek. Az elmúlt napok hatalmas, intenzív esőzései csak segítették a kultúra növekesését. Megbeszéltük a tervet, az elejteni kívánt bak nagyságát és ennek megfelelő irányba vettük az utunkat. Már az első alkalommal látszott kísérőmön, hogy szinte minden bakot ismer. A tervnek megfelelően a kisebb kulturnövényeket vettük célba, irány a borsó. Természetesen ahogy kell, ott is voltak a bakok, suták is. Az egyik bak pont belefért abba az intervallumba. Kísérőm halkan megjegyezte, azért kissé alatta van, mint amit szeretnék, de ha megfelel, lőhető a bak. Még hozzá tette csak 230 méter, a májusi messzebb volt. :) Na persze bennem volt a feszkó rögtön és el is hibáztam. Addig, addig célozgattam, hogy kb 5 centivel főlé lőttem. Krisztián megjegyezte, lehet nem az én bakom... Mentünk tovább. Közben beszélgettünk elemeztünk, mi lehetett az ok. Gabonatábla, gabonatáblát követett, majd az egyikben, mint egy periszkóp megjelent az áhított példány. Csodás bak, erős, vastag szár, az ágvégeken már látszódott kissé a visszarakás jele is, szép volt na. Megközelítés lehetetlen, majdnem a búzatábla közepén áll. Azért megpróbáltuk a lehetetlent. Próbáltunk egy művelő útra bemenni, persze észre vett és egy suta is felkelt tőle nem is olyan messze. Alig tettünk meg pár métert, a ruhánk, leginkább a nadrágunk teljesen átázott. A bak megugrott, de úgy százötven méter után megállt. Láttuk, de jobb pozícióra volt szükség. Tovább előre, mégjobban elázva a búzában. Végre jobb lett a helyzet, ráláttunk. Krisztián mondta csak nyakon tudom lőni, nincs olyan messze, 200 alatt van. Megbeszéltük megpróbálom, az engedélyt megkapva a lövésre, lőttem. Láttuk ahogy a lövedék vágta a gabonát, talán még becsapódás hangja is volt, de találatjelzés nélkül ugrott meg a bak. Jó fél órát kerestük, hisz mindketten hallottunk becsapódás féle hangot, de se vér se semmi. Hiba. Ismét! Ez nagyon frusztrál, nehezen viselem. Tényleg úgy éreztem nekem itt bizonyítanom kell, hisz születésnapom van és arra kaptam egy bakot, nekm itt lőni KELL! Teljesen elázva visszamentünk az autóhoz, útközben megbeszéltük, hogy Krisztián majd visszajön még kutyával is, az a biztos. Az autónál Andi csak annyit mondott: "szedd már össze magad és ne pöcsölj! Ez nem jellemző rád." Annyira sokkolt, hogy ki is józanodtam. Hivatásosunk láthatta rajtam az elkeseredést, lehet ez sem az én bakom volt, nem ezt akarta adni Diana. Szerencsére utunkba akadt még egy 320g körüli formás kis játékos, aki észrevéve, hogy jövünk meg is futamodott azon nyomban. Ajtó kinyit, kiszállok, betámaszok, majd az éppen leereszkedő pára mögött el is tűnt. Hatalmas szerencsém van, hogy ennyi bakot látunk a nagy takarás és a kedvezőtlen idő ellenére. Utolsó próbálkozásként indultunk egy kis borsótábla, majd egy lucernás felé. Egyszer csak ott áll egy fantasztikus bak. Krisztián azt mondta, ez a tied! Igaz nagyobb, mint 380g, de lőhetem. Persze neki is csak a nyaka látszódott ki, a fej alatt kb 10 centi. Krisztián letámasztotta a lőbotot, mondta lőhetek amikor úgy érzem, lőttem. Még fel sem ocsúdtam, már a vállamon volt a keze és gratulált ("természetesen" nyaklövés, de most a távolság nem volt olyan nagy, kb 160 m). Én még a távcsőbe bámultam... az a pár másodperc órának tűnt. Mint egy gyerek, minden felesleges cucctól megszabadulva már-már rohantam a "bakomér". Megláttam... és csak álltam és álltam. Fantasztikus bak! Krisztián már messziről mondogatta, hogy talán ez lesz életem bakja. A türelmem, türelmünk valóban meghozta gyümölcsét és valamiért ezt a bakot hozta Diana épp az én utamba, éppen a születésnapomon. Titkolt reményem, hogy érmes lesz, megérdemelné. Mindkettőnket izgatott, hogy mekkora lesz, így Krisztián még tegnap le is főzte. Így "nyersen" ennyit mutatott a mérlegen (515 g). Valóban "Élet bak". Biztosan fő helyre kerül.
Az agancs, a trófea különlegessége, hogy van egy kb három centis kinövés, egy ág a jobb száron, amit nem is láttunk. A gyöngyözöttség is fantasztikus, a rózsa méretéről ne is beszéljünk.
