2022.12.05. Nagykőrös, dám tarvad vadászat. A történelem ismétli önmagát valóban. Ismét itt talált a hajnal. Mivel a múltkori vadászat is eredménytelenül végződött, igaz az én , illetve a fegyver hibájából - lőtéren bebizonyosodott - ígéretet tettem a kísérőmnek, hogy még ebben a vadászati idényben visszajövök. Gondoltam jön a Karácsony, valamint a hűtő is legyen tele ebben az ínséges időben, két tarvadra jelentkeztem be. Most ellenkezőleg mentünk, mint legutóbb. Ismét egy lesre kellett ülnöm egy régi szórónál. Nem mondom, hogy magas vagyok a 183-4 centimmel, de ennek a lesnek a palánkját nem értem fel. Találtam néhány régi les darabot, azokat magamalá téve vártam. Nem is kellett sokáig várakozni, egy fiatal bika bóklászott a jobbomon. Jó jelnek véltem, van vad mozgás. Majd kisvártatva a szóró északi részénél megállt egy borjú. Bevallom ritkán érzek lövéskényszert, de itt a sok sikertelen kintlét és a múltkori hibázás elengedtette velem a lövést. Helyben maradt. Vártam pár percet, majd a leshez húztam, töret ceremónia és vissza a lesre. Nem telt el tíz perc újabb borjú bóklászott a bokrok közt. Ennél már nyugodtabb voltam és a lehető legjobb pozíció megvárása után engedtem útjára a lövést. Ismét helyben maradt. Boldog voltam, hogy szenvedés nélkül váltottam mag az életüket, a fegyver belővése hasznos és jó volt. Egymás mellé felravataloztam a két bikaborjút és bevártam kísérőmet.
