Bandival egy csodás vadászat

2022.06.18 Detek, őzbak vadászat. (gombnyársas bak) Egy meghívásnak tettem eleget ezen a meleg szombati napon. Ebben a kis Borsod megyei faluban még soha sem jártam, igazi Isten háta mögötti hely, a maga csodálatos tagozódásával.

Bandiéknál - meghívóm - találkoztunk Miskolcon és innen mentünk át a közel 40 km-re lévő kis faluba. Bandi régi barátja Robi és kedves családja fogadott bennünket. Kicsit leültünk beszélgetni, ismerkedni, közben Anita által készített eper szörpöt szopogattuk, miközben a kis Robi játszott az új traktorjával. Kevés ilyen szimpatikus, nyitott házaspárral találkozik az ember a mai világban. Rögtön úgy fogadtak, mintha már ezer éve ismernénk egymást, pedig alig telt el húsz perc.

Ismét délutáni, kora esti vadászat. Robi elmondta, van egy kiszemelt bak részemre, illetve három, amiből igazság szerint választhatok. A haditerv az volt, hogy kimegyünk egy akácos szélére és ott felülünk egy lesre. Erre azért volt szükség, hogy a takarásban jobban rálássunk a vadra. Bandi tőlünk távolabb egy másik lesen helyezkedik el, ha látja valamelyik bakot, akkor szól nekünk és mi innen cserkelve megközelítjük.

Ki is mentünk, megközelítettük a lest és elfoglaltuk helyünket. Várakozást az ismerkedésünk folytatásával feledtettük, gyorsan telt az idő. Észre sem vettük, hogy lassan fél nyolc felé jár az idő. Folyamatosan nézelődtünk, hallgatóztunk csak a távolban riasztott néhány őz. Pár perc múlva Robi óvatosan megbökött ott a bak. Már előtte beszélgettünk arról, hogy mi az álmom vágyam (amit már régebben Bandinak is mondtam), minek örülnék úgy igazán. Hát nem egy szabályos hatos 500g felett... jó persze annak is, de azt "akkor lő az ember amikor akar". Egy igazi jó kis gombnyársas bakra vágyom. Évekig kerestem, hitegettek, de soha sem sikerült és most kereken 118 méterre áll tőlünk. Robi engedélyt adott a lövésre. A kis bak folyamatosan takarásban volt, úgy legelészett. Picit alacsony volt a les számomra így a karom zsibadt a folyamatos célratartástól. Nem tudtam rendesen elhelyezkedni, valamiért minden pozitúra kényelmetlen volt. Még mindig takarásban. Mondtam Robinak, ha így marad akkor nem lövök. Konstatálta, csak ha biztosan látom akkor... Egy pillanatra megállt. Minta csornai bak is. Láttam, hogy benne maradt a lépés, Robi is mondta: "várj, még egy lépés...", de nem lépett. Pont mint a csornai. De most nem lőttem, vártam. És egy perc múlva már jól állt, igaz csak a hátának a felső része látszott tökéletesen. Hátrasúgtam Robinak, hogy lesz, ami lesz. Dörrenés... majd láttam, hogy tétován áll, de mire újratöltöttem elborult. 20.09-kor elejtettem első gombnyársas bakom.

Ismét Csorna

2022.06.11 (ismét) Csorna őzbak vadászat. Visszamentem, nem hagyott nyugodni ez a bak. Ismét Bálint a kísérőm. Már azzal fogadott, hogy az elmúlt napokban volt kint többször és látta a bakot. Mit szólnék, ha megnéznénk. Átfutott az agyamon, ha már tartja a területet, akkor rövid vadásznap lesz. El kellett volna hessegetnem ezt a gondolatot. Megkerültük a múltkori árpa tráblát és a mellette lévő napraforgót is. Jó szél, takarás, várakozás. Közben beszélgettünk, ismerkedtünk és anekdótáztunk. Jól telt a várakozás. Az elmúlt napokban rendszerint abból az erdősávból váltott ki, ahol várakoztunk, tehát jó helyen vagyunk, nem is lehetnénk jobb helyen. Fél hétkor foglaltuk el a helyünket, vártuk a bakot. A percek ólomlábon mentek, nehéz volt. Legalább nem volt szúnyog. Az árpa és a napraforgó között észrevettünk egy nagyobbacska bakot, már indult is a találgatás, hogy lehet nem lesz itt a bakunk. De egyszercsak hirtelen az árpa közepéből megláttuk az ismerős fejet. Már előttünk a kalászosban lehetett. Gyors bírálat, majd azonosítottuk is. Viszont a fények... Itt már sokkal jobban lehetett látni a gyöngyözést, az ágak vastagságát, számát. Egy hatos bak, amit két napja villásnak láttunk. Mindketten. 250 grammig szerettem volna lőni egyet, de szerencse, hogy nem sikerült pár napja. Nagy élmény volt látni, hogy semmi baja, élénk és figyelmes. Végig követett bennünket a szemével, amikor számára biztonságos távolban voltunk lefeküdt.

Mentünk tovább kerestük a bakokat. Nem kellett sokat kocsikázni, hirtelen kidugta fejét a gabonából egy igen csak komoly férfiú. Szó nem esett az esetleges terítékre hozásról, azon kívül, hogy még igen csak kímélendő, de verte a 400 grammot már most is. Hatalmas szerencsénk volt, talán egy kilométernyit mentünk, vagy néhány méterrel többet, egy hasonló, de korosabb bakba botlottunk. Sajnáltam, hogy a fotómasinát nem vittem magammal. Nagyszerű képeket lehetett volna csinálni a bakokról.

Sajnos a további barkácsoláson már érdemben nem láttunk lőhető bakot. Így összeszedtük magunkat és búcsút intve a lemenő nap sugarában fürdőző árpaföldnek elindunltunk vissza a kiindulási pontunkra. Meg kell hagyni, kifejezetten feldobottan, élményekkel gazdagon tértem haza.

A hagyomány folytatódik

2022.06.08. Medárd napja, azaz a születésnapom, ismét Csorna őzbak vadászat. Sikerült úgy alakítani a dolgokat, hogy a születésnapomon is mehessek vadászni - ami már gyakorlatilag hagyomány -, mivel az elmúlt hónapban egy igen csak érdekes bakot sikerült elejteni, ismét Csornára mentem. Attila sajnos nem tudott kijönni, viszont kollégája Bálint - egy fiatal hivatásos vadász - lett a kísérőm. Ismét saját kocsival mentünk ki a területre, amit nagyon élveztem. Első körben Bálint egy kis nádas felé vitt minket, itt tanyáznak néha kisebb bakok. Nem a kisebbekkel találkoztunk. 350-400 gramm körül voltak szinte mind, amit láttunk a környéken. Nagyon jó kis terület, tetszett minden. Illetve annyira azért nem. Mondták, hogy lesz néhány szúnyog, készüljünk fel rá. Beizzítva a Thermacell, egyéb fújós, kenős és elektromos riasztó cuccok, de ezek inkább vonzották. Sebaj, kemények vagyunk, kibírjuk. Meg sem kottyan. Végül is nád, esőzés után víz... mit is akarhatnék. Visszafelé jövet Bálinttól kérdezem, hogy ezt a területet, hogy hívják? Meglepő volt a válasz: "szúnyogos". Nem röhögtem... :)

Mentünk tovább és tovább gyönyörködtünk az orgonasípként fel-fel bukkanó őzekben. Neha úgy átszaladt egy-két nyúl, alig tudtuk kikerülni őket. Megérkeztünk a következő kiszemelt helyhez, egy árpa tábla széléhez. Már lassításnál látszott a kis periszkóp. Autóból ki, motor jár és igyekszünk bírálni. A fényviszonyok nem éppen ideálisak, a lemenő nap élesen süt oldalról, csillog minden, de Bálint mondja menjünk óvatosan beljebb, ez a mi bakunk. Lassan el is indulunk. Mikor leteszi a fejét indulunk, felemeli állunk. Ez megy felváltva, miközben lopjuk a métereket, majd hirtelen kicsit tovább vár és figyel. Lebuktunk. Érdekes, de nem elfele, inkább felénk kezdett jönni. Ahogy kiszámoltuk egy műveleti utat fog keresztezni, ahol a vitális felületet is láthatjuk. Lőbot felállít, fegyver rajta, koncentrálás. Annyi a szúnyog, hogy nem lehet nyugodtan lenni. Egyszerűen megőrülök! De várni kell, mert közeledik a bak. Szépen lassan csökken a távolság közte és az út között. Már látom a céltávcsőben, lassan kísérem, várom, hogy megálljon. A következő lépése az út lesz és ott meg fog állni. Meg fog, mert már lát minket. Igen, most áll meg, közben a szúnyogoknak tartok véradást. Bálint az engedélyt megadta, amikor jónak látom lőhetem. Már az úton látom állva. Lövés. Megugrott. De nem úgy, mint ahogy a találatot jelzi. Újratölt.. Megállt a rálővéstől kb. húsz méterre. Biztos eltaláltuk, így nagy lépésekkel, szinte futva közelítettünk felé nehogy elmenjen sebzetten. Nem szabad szenvedni hagyni. Alig vagyunk tizenöt méterre tőle feláll és nekiiramodik. Ekkor már az árpatábla szélénél jártunk. Főhősünk természetesen nekiiramodott az ellenkező irányba. Követtük. Árpa, kukorica, majd repce. Itt állt a tábla közepén. Közel hatszáz métert tett meg. Addigra már 90%-ban biztosak voltunk, hogy nincs vele baj, vért sehol sem találtunk, a kukoricában végig a nyán jöttünk utána. Újabb célbavétel, táv talán százötven méter. Várom, hogy megforduljon, mert szemben áll velem, de így nem lőnék rá, mikor takarásban van. Köszben a vérszívók már igen komoly károkat okoztak bennem. Már hessegetni sem volt erőm. Bálint visszafele mesélte, hogy akkora szúnyog felhőben voltam, csoda, hogy bírtam. Mondom nem bírtam. Viszont bakunk bement az erdőbe és ezzel és a lővilág végével a vadászat is véget ért.

Hazaérve, levetkőzve látom a hátam, a karom, mindenem... több száz szúnyogcsípés tarkít. Alig birom a polót elviselni magamon. De természetesen ez is hozzátartozik a vadászathoz, az élményhez. Jó vadászat volt!