Fácánozás

2021. november 27. Tápiószentmártoni fácánvadászat. A reggel már Tápiószentmártonon virradt ránk. Sanyival már szinte vizsgánk óta járunk együtt vadászgatni. Most sem volt másképp. Már hónapokkal ezelőtt befizettük a részvételi és foglalási díjat. Én még nem voltam nevelt fácán vadászaton, ezért nagyon vártam ezt a novemberi reggelt. A kiadós reggeli alatt engedték ki a kakasok java részét. Három hajtást terveztek a 100 madárra. Első körben Sanyival és másik két vadásztárssal elállóként vettünk részt a vadászaton. Viszonylag sok madár repült felénk, Sanyi kettőt be is gyűjtött közülük. Nekem nem volt annyira szerencsés, mert a fasortól ami felett húztak kb 50 méterre álltam. Viszont elég ügyesen ijesztgettem őket. Második menet már egy külterületen zajlott, kocsival vittek ki ennünket. Ilyen autó is már csak a mesékben van szinte... Eredeti állapotában.

Mindenre gondoltunk csak arra nem, hogy valóban elvisz minket A-ból B-be. De úgy lett. Kb. 20 perc autókázás után megérkeztünk a második hajtás helyszínére. Egy műút mellett áltunk fel egy fiatalos akácerdővel szemben. Lassan elindultunk... jobbra-balra szaladgáltak a kakasok. Szinte tudomást se véve rólunk. Lehet, mert megszokták az ember jelenlétét. Egyik másik hirtelen felrepült. Azt hittem milyen egyszerű lesz majd itt, szinte egyiket a másik után fogom lőni, de ez nem ilyen. A sürű lombkorona nélküli ágak halmaza mindent felfog, még a kakast is. Egyszerűen nem lehet lőni. 30-40 méterenként volt egy szélesebb nyiladék, itt már azonnal eredményes lettem. Azt hittem szűzen megyek haza. Szégyen lett volna.

Ezen a hajtáson elég jók voltunk. Sanyi is eredményes volt és szerencsére én is. Kezdtük nagyon élvezni a vadászatot. Csodás idő, jó társaság, eredmény is alakul, minden jó. Kis házi "versenyünk" is kiegyenlített volt, 3:3. Kiértünk egy szép kis tisztáson, majd irány a járművek.. Mentünk megint pár kilométert a Tápió partjához. Itt szélre kerültem, közvetlenül a patak parton, a puskás vonal előtt olyan 60 méterre. Enyém lett volna az első madár, ami megszökik a hajtók elől. Az elmélet jó is volt, de messze voltak tőlem. Azért tettem rájuk lövést, mert erre irányt váltottak és így az elállók puskacsöve elé mentek. Jó kis csapatmunkának tűnt. Ez volt a leghosszabb hajtás, mind időben, mind távolságban. A legvégén a versenyünk döntetlen lett. 5:5 :) Igaz ez sohasem verseny közöttünk. Csak jólérezzük magunkat. A teríték átvétele után, mindenki megkapta a kompetencia részét, majd egy nagyszerű ebéddel zártuk a napot. Jó vadászat volt!

Bükki kirándulás

2021. november 19-21. Bükk Majdnem három nap a Bükkben. Leírhatatlan volt ez az időszak, annak ellenére, hogy - már az elején szpojlerezzek - nem lőttünk semmit. Szombaton reggel és este voltunk kint, csodálatos helyeken. Reggel még sötétben indultunk, nehezen lehetett cserkelni a vastag avar paplanon. Folyamatosan zizegett, ropogott, reccsent.

A hajnali látkép sem volt csúnya, főleg a kis sárga nyírfa folttal. A legjobb az volt benne, hogy még vonuló állatok is voltak a pazar látvány kiegészítésében. Majd lassan kezdte csiklandozni a nap a hegyoldalt. Be kell vallanom, hogy picit jobban leragadtam ennél a látványnál, mint gondoltam volna. Ilyenkor jut eszembe, ha tudnék festeni...

Sajnos nem tudok, pedig lehet még mindig ott ülnék, bámulnám a tájat, az évszakok a napszakok váltakozását. Ha valaki kicsit is szereti a természetet, a hegyeket, völgyeket, tudja mire gondolok. Lassan véget ért a számunkra kiszabott idő. Visszamentünk a szállásunkra és a napot egy kiadós reggelivel folytattuk. Ebéd előtt kis pihi, majd a közel 20°C hőmérsékletben sétáltunk, kirándultunk egy nagyot.

Érdekes helyeket, egyeseknek álmokat rejt a hely

Ebédre várt minket a Bánkúti Fehér Sas Panzió kiváló konyhája. Nagyon régen ettem ilyen jót. Minden pont akkora mennyiség volt, hogy nem kell belőle nagyobb.

Ebéd után nem sok idő maradt, elmentünk meglátogattuk a VT fővadászát, beszélgettünk kicsit a még titkos jövőről. Ennyi volt a szieszta, indulni kellett, mert indulnunk kellett a területre. Vonzó volt a muflon kos, gím bika elejtési lehetőség. El kell mondani, hogy olyan sokat beszéltünk a területen ólálkodó farkasokról, hogy egy picit para ismeretlenül a sötétben sétálni a sűrű aljnövényzet mellett. Mikor kiértünk, vártunk pár percet, hallgatóztunk, szoktattuk a szemübket a sötéthez. Jó látási viszonyok voltak. a telihold mindent bevilágított. Halk neszezést, majd egyre közeledő erőteljes hangokat hallottunk, az avarszőnyeget rúgta maga előtt valami... Majd abba maradt. Egyszer csak egy őz riasztott tőlünk nem is messze, majd egy másik és váratlanul egy harmadik. Míg figyeltük az őzek jelzéseit, egy hulló csillagot pillantottunk meg, de nem akármilyet, olyan közel volt hozzán, szinte éreztük a csóvájának a melegét. Már tudtuk, ha nem lesz semmi az éjszaka további részében ez az élmény is már hatalmas volt. Az őzek nem csitultak. Furcsa volt számomra, ilyet még nem hallottam, hogy ílyen hosszú ideig riasztanak, hol egyszerre, hol felváltva. Kerestük őket távcsővel, lámpával. Majd hirtelen csend... Olyan vészjósló csend... András csak odasúgta, lehet farkas járt erre... menjünk. Lassan visszafordultunk és hazamentünk Szentlélekre a szállásra.

Egy laza, amolyan férfias vacsorát dobtunk össze, szarvaskolbász, sajt kenyér egy kupica pálinka és öblögetni egy jó pofa sör. Régen éreztem magam ilyen jól. Gyors alvás, mert megint ötkor ébresztő. Azt hittem az első napnál nem fog nagy meglepetés érni, hisz egy csodás helyen voltam. Tévedtem. Csodálatos bükk erdő, szép nyiladékokkal szegdelve. Eszembe jutott előző este éppen a Svédországi túránkról meséltem, ahol Laci barátom emlékeztetett arra, hogy nem kell félnem emlékezni fog majd a kis testem a régen tanultakra. Eddig be is igazolódott, szinte mindenre emlékezett, de eljött a reggel és András meghatározta merre kell mennem. Én már mindennel küzdöttem, leginkább magammal, de azt hittem itt a vég. Hamar rájöttem, hogy a lőbot, a fegyver, a ruha, és én vagyok a felesleges ezen a túrán. Szerencsére csak pár száz méterről volt szó, ami gyakorlatilag jobban hasonlított a függőleges falmászásra, mint túrára. Azért meg kell valljam, jól esett.

Találtam egy elég jó kis lest, azon várakoztam egy kis időt. Az előttem lévő területet szépen bevilágította a felkelő nap sugara, amit még jobban feldobott az előttem átvonuló őzek látványa. András meghatározta a találkozási pontot, amit még meg is kellett keresnem egy ismeretlen területen. Persze sikerült, nem volt azért bonyolult. Kicsit igyekeztem kipihenni a maradék fáradalmat, míg András megérkezett.