Első nyúl

 2022 február 28, a vadászati idény lezárult. Erre az idényre lett volna még néhány apróvad vadászti lehetőség a kutyával, de Barka sajnálatos sérülése miatt le kellett mondanunk. Komolyan úgy érzem néha, hogy egyáltalán nincs szerencsém.

2021. december 18 Tápióbicske, nyúlvadászat. Sanyi barátommal meghívást kaptunk a régi vadászhelyünkre, Tápióbicskére. Az új vezetés a régi csomagos vendégeket hívta vissza egy baráti nyúlvadászatra. Csomagosként volt részem a területen apróvadra vadászni, de az fácán volt és mellette lehetett nyulat is ejteni. Nyulat még nem sikerült elejtenem, ezért még nagyobb volt bennem a lelkesedés és Sanyiban is. 

Persze ez a vadászat nem olyan egyszerű. Nem azért, mert ún. "U" hajtást alkalmaztak, hanem a mély szántásban való "séta". Három hajtás volt kisebb nagyobb szakaszokra boltva. Az első körben nem volt valami nagy eredmény, ha jól emlékszem két nyúl esett. A másodikban én is a szélre kerültem, az U betú jobb szárának csúcsa. A szakasz végére ki is derült, hogy jó volt az elosztás, sikerült terítékre hozni első nyulamat. Kicsit szerencsétlenkedtem, mert hol keresztbe, hol felém szaladva jött a nyúl. Mint a Gyalog galoppban a vérnyúl. A lényeg a sikeres terítékre hozás volt. 

Sokat gondolkodtam rajta, hogy vigyem-e magammala kutyát, de nyúlvadászaton hamarabb kerülhet a lősávba, mint egy madár vadászaton, legyen az galamb, fácán, vagy bármi más. Megtanultam azt is rövid időn belül, hogy egy nyúl két, vagy akár három fácán súlya. Nehéz vele együtt vadászni. Mivel jó tempót diktáltunk és az ebéd sem volt kész, így egyel több szakasz került meghajtásra.  Ezzel összesen 18 kilométert mentünk végig szántásban. Mindenki az életéért küzdött.

Jó nap, jó vadászat volt!

Terítékre összesen 9 nyúl került, amiből egyet én lőhettem.

Galambok

2021. december 11. Jászkísér,, galamb vadászat. Azt hiszem erre a vadászatra mondanám, hogy se köpni, se nyelni nem tudtam. Elég sok mindent eltudok képzelni, amikor azt mondják egy tehenészetnél lesz elvadult házigalamb vadászat. Már a szervezéssel voltak bajaim, nem csak az eligazítással. Úgy éreztem magam, mint valami úri fiú, vártam az eligazításon a köszöntést, bemutatkozást, hogy hol, kinél vagyunk és különben is... Nem ilyen volt.

Bevallom volt valami feelingje a dolognak, nyakig a tehénszarban, hugyban. Ezt nem is lehet szebben mondani. Meglepett atehenek viselkedése, egyik sem szólt egy szót se a lövöldözésre. Körbeálltunk három istállót és vátuk a jelet. Körbe-körbe szálltak a madarak, alig lehetett lőni, mert eszméletlen magasra szálltak. Az istállók mellett magasra nőttek a nyárfák, azok mögül érkeztek a galambok.

A helyben állást és a szagokat megúnva sétáltam egyet a megengedett kereteken belül. Jobb volt, a madarak mögé kerültem, sokkal könnyebb volt lövéshez jutni. Nem tudom mi nevezhető sikeres vadászatnak ebben az esetben, nem minden patron talált :) .

A végeredmény nekem nem lett olyan rossz, de a helyszínen nem volt terítés és előbb is jöttem el, ezért itthon készítettem egy kis terítéket az elejtett madaraknak. Tisztelet a vadnak!

Fácánozás

2021. november 27. Tápiószentmártoni fácánvadászat. A reggel már Tápiószentmártonon virradt ránk. Sanyival már szinte vizsgánk óta járunk együtt vadászgatni. Most sem volt másképp. Már hónapokkal ezelőtt befizettük a részvételi és foglalási díjat. Én még nem voltam nevelt fácán vadászaton, ezért nagyon vártam ezt a novemberi reggelt. A kiadós reggeli alatt engedték ki a kakasok java részét. Három hajtást terveztek a 100 madárra. Első körben Sanyival és másik két vadásztárssal elállóként vettünk részt a vadászaton. Viszonylag sok madár repült felénk, Sanyi kettőt be is gyűjtött közülük. Nekem nem volt annyira szerencsés, mert a fasortól ami felett húztak kb 50 méterre álltam. Viszont elég ügyesen ijesztgettem őket. Második menet már egy külterületen zajlott, kocsival vittek ki ennünket. Ilyen autó is már csak a mesékben van szinte... Eredeti állapotában.

Mindenre gondoltunk csak arra nem, hogy valóban elvisz minket A-ból B-be. De úgy lett. Kb. 20 perc autókázás után megérkeztünk a második hajtás helyszínére. Egy műút mellett áltunk fel egy fiatalos akácerdővel szemben. Lassan elindultunk... jobbra-balra szaladgáltak a kakasok. Szinte tudomást se véve rólunk. Lehet, mert megszokták az ember jelenlétét. Egyik másik hirtelen felrepült. Azt hittem milyen egyszerű lesz majd itt, szinte egyiket a másik után fogom lőni, de ez nem ilyen. A sürű lombkorona nélküli ágak halmaza mindent felfog, még a kakast is. Egyszerűen nem lehet lőni. 30-40 méterenként volt egy szélesebb nyiladék, itt már azonnal eredményes lettem. Azt hittem szűzen megyek haza. Szégyen lett volna.

Ezen a hajtáson elég jók voltunk. Sanyi is eredményes volt és szerencsére én is. Kezdtük nagyon élvezni a vadászatot. Csodás idő, jó társaság, eredmény is alakul, minden jó. Kis házi "versenyünk" is kiegyenlített volt, 3:3. Kiértünk egy szép kis tisztáson, majd irány a járművek.. Mentünk megint pár kilométert a Tápió partjához. Itt szélre kerültem, közvetlenül a patak parton, a puskás vonal előtt olyan 60 méterre. Enyém lett volna az első madár, ami megszökik a hajtók elől. Az elmélet jó is volt, de messze voltak tőlem. Azért tettem rájuk lövést, mert erre irányt váltottak és így az elállók puskacsöve elé mentek. Jó kis csapatmunkának tűnt. Ez volt a leghosszabb hajtás, mind időben, mind távolságban. A legvégén a versenyünk döntetlen lett. 5:5 :) Igaz ez sohasem verseny közöttünk. Csak jólérezzük magunkat. A teríték átvétele után, mindenki megkapta a kompetencia részét, majd egy nagyszerű ebéddel zártuk a napot. Jó vadászat volt!

Bükki kirándulás

2021. november 19-21. Bükk Majdnem három nap a Bükkben. Leírhatatlan volt ez az időszak, annak ellenére, hogy - már az elején szpojlerezzek - nem lőttünk semmit. Szombaton reggel és este voltunk kint, csodálatos helyeken. Reggel még sötétben indultunk, nehezen lehetett cserkelni a vastag avar paplanon. Folyamatosan zizegett, ropogott, reccsent.

A hajnali látkép sem volt csúnya, főleg a kis sárga nyírfa folttal. A legjobb az volt benne, hogy még vonuló állatok is voltak a pazar látvány kiegészítésében. Majd lassan kezdte csiklandozni a nap a hegyoldalt. Be kell vallanom, hogy picit jobban leragadtam ennél a látványnál, mint gondoltam volna. Ilyenkor jut eszembe, ha tudnék festeni...

Sajnos nem tudok, pedig lehet még mindig ott ülnék, bámulnám a tájat, az évszakok a napszakok váltakozását. Ha valaki kicsit is szereti a természetet, a hegyeket, völgyeket, tudja mire gondolok. Lassan véget ért a számunkra kiszabott idő. Visszamentünk a szállásunkra és a napot egy kiadós reggelivel folytattuk. Ebéd előtt kis pihi, majd a közel 20°C hőmérsékletben sétáltunk, kirándultunk egy nagyot.

Érdekes helyeket, egyeseknek álmokat rejt a hely

Ebédre várt minket a Bánkúti Fehér Sas Panzió kiváló konyhája. Nagyon régen ettem ilyen jót. Minden pont akkora mennyiség volt, hogy nem kell belőle nagyobb.

Ebéd után nem sok idő maradt, elmentünk meglátogattuk a VT fővadászát, beszélgettünk kicsit a még titkos jövőről. Ennyi volt a szieszta, indulni kellett, mert indulnunk kellett a területre. Vonzó volt a muflon kos, gím bika elejtési lehetőség. El kell mondani, hogy olyan sokat beszéltünk a területen ólálkodó farkasokról, hogy egy picit para ismeretlenül a sötétben sétálni a sűrű aljnövényzet mellett. Mikor kiértünk, vártunk pár percet, hallgatóztunk, szoktattuk a szemübket a sötéthez. Jó látási viszonyok voltak. a telihold mindent bevilágított. Halk neszezést, majd egyre közeledő erőteljes hangokat hallottunk, az avarszőnyeget rúgta maga előtt valami... Majd abba maradt. Egyszer csak egy őz riasztott tőlünk nem is messze, majd egy másik és váratlanul egy harmadik. Míg figyeltük az őzek jelzéseit, egy hulló csillagot pillantottunk meg, de nem akármilyet, olyan közel volt hozzán, szinte éreztük a csóvájának a melegét. Már tudtuk, ha nem lesz semmi az éjszaka további részében ez az élmény is már hatalmas volt. Az őzek nem csitultak. Furcsa volt számomra, ilyet még nem hallottam, hogy ílyen hosszú ideig riasztanak, hol egyszerre, hol felváltva. Kerestük őket távcsővel, lámpával. Majd hirtelen csend... Olyan vészjósló csend... András csak odasúgta, lehet farkas járt erre... menjünk. Lassan visszafordultunk és hazamentünk Szentlélekre a szállásra.

Egy laza, amolyan férfias vacsorát dobtunk össze, szarvaskolbász, sajt kenyér egy kupica pálinka és öblögetni egy jó pofa sör. Régen éreztem magam ilyen jól. Gyors alvás, mert megint ötkor ébresztő. Azt hittem az első napnál nem fog nagy meglepetés érni, hisz egy csodás helyen voltam. Tévedtem. Csodálatos bükk erdő, szép nyiladékokkal szegdelve. Eszembe jutott előző este éppen a Svédországi túránkról meséltem, ahol Laci barátom emlékeztetett arra, hogy nem kell félnem emlékezni fog majd a kis testem a régen tanultakra. Eddig be is igazolódott, szinte mindenre emlékezett, de eljött a reggel és András meghatározta merre kell mennem. Én már mindennel küzdöttem, leginkább magammal, de azt hittem itt a vég. Hamar rájöttem, hogy a lőbot, a fegyver, a ruha, és én vagyok a felesleges ezen a túrán. Szerencsére csak pár száz méterről volt szó, ami gyakorlatilag jobban hasonlított a függőleges falmászásra, mint túrára. Azért meg kell valljam, jól esett.

Találtam egy elég jó kis lest, azon várakoztam egy kis időt. Az előttem lévő területet szépen bevilágította a felkelő nap sugara, amit még jobban feldobott az előttem átvonuló őzek látványa. András meghatározta a találkozási pontot, amit még meg is kellett keresnem egy ismeretlen területen. Persze sikerült, nem volt azért bonyolult. Kicsit igyekeztem kipihenni a maradék fáradalmat, míg András megérkezett.

Születésnap, első muflon

2021 június 8. Jánd, őzbak vadászat. (274g 26,1 ill. 25,4 cm szárhossz) Medárd napja, mi más lenne, mint a születés napom. Kitaláltam, hogy összekötöm a kellemest a hasznossal és ha már le kell mennem Jándra a májusi bakomért, akkor megajándékozom magam egy hasonló kaliberű bakkal. Gábor már hajnalban várt bennünket. Most egy másik területre mentünk, Csodálatos volt a hajnal. Párafoltok tarkították a napfelkeltét, az átszűrödő napfény világította meg a szalma bálákat az ártéri réten.

A szalmabálák között fiatal bakok legelésztek zavartalanul. Mi is néztük őket tán egy fél órán át, de nem zavartatták magukat. Átrohat szimatolve egy rövid farkú róka is, amit elsőre távcső nélkül hirtelen sakálnak véltünk. Rövidesen indultunk tovább. Szeretek barkácsolva is vadászni, most valahol örültem is neki, azért elég fárasztó és hosszú az út. A tájjal nem tudtunk betelni, annyira szép volt. Sajnáltam, hogy nem volt nálam gép, így nem tudtam megörökítani. Az idő kezdett melegedi, szépen kivilágosodott közben. Lassan haladtunk végog az árvizi műtárgyakon. Le-le tértünk egy két rétre, ahol Gábor egyszer csak észre vett egy kergetőző párt. Távcsövön keresztül rögtön láttuk, hogy egy idősebb villás bak kerget egy fiatalabb igen csak jóképességű bakot. Gábor odasúgta, a hátsó a tiéd. A folyamatos rohanás üldözés közepette, mindig helyet cseréltek. Az idősebb bak folyamatosan próbálta kifelé szorítani a tapasztalatlan fiatalt. Már majdnem sikerült neki, mikor talán észrevett minket és egy pillanatra megállt a fiatal. Mögötte az öreg is. Gábor csak annyit mondott a hátsó, lőhetek. Sok idő nem volt, a távolság nem volt túlságosan nagy... kb 110 méter, vagy talán 120 lehetett. Az öreg felkínálta az oldalát és lőttem. Csak azt nem láttam, hogy a fiatal hirtelen megmozdult és vele együtt a kiszemelt is. A lövés nem lett 100%-os, viszont nagyon jól jelzett. A halálvágta során beváltott az erdősávba. Könnyű volt követni, de sajnos még élt, jobbnak láttam egy kegyelem lövéssel megváltani az életét. A birtokbavételnél vettük észre, hogy az egyik ág letört és ezért hittük villának azt a szárat. Köszi Gábor, nagyon szép vadászat volt!

Igazából a nap még ezzel nem ért véget. Be kellett meég szaladni Miskolcra egy ismerőshöz. Itt kaptam egy meghívást muflonra. Muflont még nem lőttem, nagyon örültem a lehetőségnek és elfogadtam. Azt hittem a reggelt már nem lehet űberelni, tévedtem. A Bükk valami csodálatos hely. Soha nem vadásztam még ilyen fedett helyen. A Hámori tó fölött voltunk talán 500 méterre légvonalban, de a kilátás valami pazar volt. András elmondta mik a lehetőségek, mire kell figyelni, mivel muflont még nem lőttem, azt tudjam, hogy a találatot rendkívül rosszul jelzi. Kérte, ha lövök úgy tegyem, hogy messzire ne menjen, mert sokat kell keresni. Megbeszéltük, hogy mi felmegyünk a hegyre, ő pedig gyakorlatilag alattunk fog vadászni. Épp az utat mutatta, hogy hol kell majd menni, mikor szólt, hogy ott a jerke. Sok idő nem volt itt se célozgatni, ezért szinte egy kapáslövés lett belőle némi kis támasztékkal. Nagyon közel volt, olyan 60-70 méter, ráadásul egy kidölt bükkfán állt és legelészett. Nyaklövés. Helyben maradt. A boldogság leírhatatlan volt. Remegett kezem lábam az izgalomtól. András is nagyon örült az örömömnek. Természetesen ezzel nem csak a munka jár, hanem az avatás öröme is.

Az egyik legszebb születésnapi ajándékom lett ez a nap. Fantasztikus két vadászat, két csodálatos helyen és két remek emberrel, a kísérőimmel. Köszönöm nektek ezt a szép napot!

Jándi bak

2021. május 15 Jánd, őzbak vadászat. (275g) Első terítékre hozott vadam "természetesen" egy őzbak volt. Ebben a pandémiás időszakban elég zavaró volt, hogy szinte minden Vt. csak nagy bakot akar értékesíteni. Nem értem ennek mi az értelme, azon túl, hogy a bevételeiket akarják visszahozni a régebbi időszakra. Nem is lenne ezzel baj, de szerintem megint nem gondolkodnak. A külföldi bérvadászoknak megállapított áron akarják a hazai vadászoknak ajánlani. Tudják nagyon jól, hogy egy magyar vadász nem fog fizetni 2-3x-os árat. Ezzel szemben álltam neki keresni helyeket. Nagyon szerettem Tápióbicskére járni, de valahogy ott is azt éreztem, hogy hirtelen eltűntek a 400g alatti bakok. Addig-addig bújtam a netet, míg az egyik csoportban felfigyeltem egy igen hosszú komment áradatra, ahol a Vt. elnök kitett egy árlistát, melyet elkezdtek sokan bírálni, mivel elrontotta rajta a dátumot. A dátum ugyanis 2019. volt. Kiderült nem volt tévedés. Ajánlata az általa meghirdetett összes vadfajra érvényes volt, ami szerepelt az árlistán. Persze, hogy azonnal hívtam én is. Meg is lepődtem, mikor a hivatásos vadászuk úgy kezdte, persze van kisebb bak is. milyet szeretnék? Meg is egyeztünk, de akkor esett le a tantusz, hogy 340 km a távolság. A vadászatra hajnali 3/4 1-kor indultam. Cél: Jánd település. A megjelölt időpontra meg is érkeztem, mert vadászatról nem illik, udvariatlanság késni.

Gábor a kísérőm, úgy üdvözölt, mintha régi ismerősök lennénk. Beszélgettünk pár szót, kérdezte mit szeretnék, cserkelni, vagy kiülni lesre. Természetesen a cserkelést választottam. Meglepett az utak állapota, nem a vadászatra jogosult hibája, az időjárásé.

Voltak pillanatok, mikor a csizma szárán folyt be a víz, olyan mély volt a pocsolya. Nem láttunk sok őzet, de nem csüggedtem. A hivatásos vadász ismeri a területet, tudja mit hol talál. Néha keresztezte utunkat egy két átváltó gím tarvad, jellemzően nyugodtan mentek, nem féltek az embertől. Gábor később mondta, ezen a területen ritkán vadásznak. Utunk felénél jártunk, mondja Gábor, hogy lehet a következő mezőn lesz a bak, amit kiszemelt nekem. Úgy is lett. Nem volt messze (92 m, később lemértük) zavartalanul nézelődött és vakargatta magát. Megkaptam az utasítást, egy ághiányos bak, viszonylag koros is, lőhető. Tűzben rogyott. Nagyon tetszik ez a Sako Arrowhead lőszer. Mikor odaértünk, hogy birtokba vegyük, akkor volt az igazi boldogság. egy nagyon szépen gyöngyözött páros négyes bak. Ághiánya ellenére nagyon szabályos, szép bak volt. Korát Gábor nyolc évre tette.