2022.05.07. Csorna, őzbak vadászat (208g) Az idénykezdet egy régi szép nap emlékére, az első bakomat is ezen a napon ejtettem el. Kicsit macerásan indult ez az év, megint ott kezdősött szinte, ahol tavalyi évben abba maradt. Tavaly a pandémia miatt (is) rengeteg vadásztársaságot hívtam vadászati lehetőség végett. Elég kevés sikerrel. Már akkor megfordult a fejemben, hogy Magyarország a bakok királya, vagy a királyok bakjai lelhetők fel nálunk. Az elmúlt évben a közel 25 társaságból akikkel valamilyen formában érintkezésbe léptem, csak 450 gramm feletti bakok voltak. Ilyen állományról tényleg csak álmodni lehet. Igaz a kis házi felmérésem nem reprezentatív, de valamilyen formában mégis lehet, mert az egész ország területe érintve volt. Visszatérve a mostani idénykezdethez, a helyzet ugyan az, viszont most a háborús helyzet is közrehatott kicsit, szinte kizárólag csak Eurós ajánlatok szerepeltek a hirdetések között, 380-400 Ft-os Euroval számolva. Nem vagyok szakmabeli, de nem tudom elképzelni, hogy ennyivel többet is fektetnek a bak és egyéb trófeás vadfajok tekintetében a fenntartásra. Már csak, ha az (kilövési) árakat veszem figyelembe, a tarvad árak nem változtak. Ez hasonlít arra, mikor még katona voltam a Magyar Honvéd c. lap halálozási rovatában csak a tisztek szerepeltek, ebből az következett, hogy a tiszthelyettesek halhatatlanok. Tehát, hogy tovább folytassam a saját kis elméletem a vadgazdálkodásról arra a következtetésre jutottam, hogy elérkeztünk arra a pontra, amikor már a vadászat szigorúan a pénzről szól. Szó szerint szarnak mindenbe. Persze a Facebook, meg egyéb social médiában lehet verni magunkat, hogy X, meg Y miért nem hagyomásnyos ruhában megy vadászni, meg miért nem ilyen vagy olyan puskával, de már itt is kezd észrevehetővé válni a pénz, csak a pénz. Az egyik FB csoportban én is feltettem ezt a kérdést, hogy ez most komoly? Egy darab 400 gramm alatti bak sincs az országban? Igaz, az a 400 garammos is több, mint duplája az előző évinek. No erről ennyit...
Visszatérve a vadászatra, mert az az élmény, nem pedig felesleges fals gondolatokat gyártani. Azért ezek az előzmények hozzá tartoztak a tegnapi vadászathoz, ugyani is a FB "reklamáció" után hívtak fel, hogy Csornára mehetek nyugodtan, olyat lövök, amilyet szeretnék. Volt egy pici bonyadalom, felvettem a megadott személlyel a kapcsolatot, megbeszéltük majd hívnak. Teltek a napok semmi, mondom magamban, akkor ennyit az idei idényről. Pénteken délután csörög a telefon, felveszem... s lőn csoda. Megbeszéltük a másnap reggel fél hatot.
Meg is érkeztem pontban, mert ugye a vadászati illemszabály nem engedi a késést. Megismerkedtünk Attilával, majd irány a terület. Autó híjján a KIA-val mentünk. Első igazi vadászata. Sok őzet láttunk csak nem az enyémet. Mentünk repcében, búzában, árpa mellett, kukorica vetésben az autó jól muzsikált, ahogy elvárható tőle. Egy kis műút melletti 'réten' megpillantottunk egy fiatal bakot, még barkában és egy sutával kergetőzött. Egy másik bak is volt velük, de hirtelen berohant egy bála mögé és nem tudtuk elbírálni. Szerencsénkre visszajött, de megint takarásba került. Annyival jobb volt, hogy most láttuk, hogy igen, ez lesz az amit keresünk. Attila mondta, hogy várjunk itt, mert vissza fog jönni a nyilt részre. Pár perc és ott is volt. Első látásra - ami neki az utolsó is lett - egy igazi kuriózumot véltünk felfedezni benne, egy szárú bak. Attila odasúgta, amikor kész vagyok nyugodtan lőhetem. Lőttem... csettttt. Nem történt semmi. Pillogtam, mint az a bizonyos hal a szatyorban, mi lehet a gond? Megoldódott egy gyors újratöltéssel. A zár nem továbbította a lőszert a csőbe. A második próbálkozásra már mire felfogta volna mi történik, már tűzbe is rogyott. Nagy volt a boldogság mindkettőnk részéről, de a mustránál tudtuk csak meg, hogy valóban egy igazi ritkaság, mert a másik szár is meg van, de feltehetőleg egy mechanikai sérülés miatt torz és kicsi. Na itt már mindketten nagyon boldogok voltunk. Nagy örömmel fogadtam el a töretet, tényleg egy nagyszerű vadászat volt. Köszönöm szépen!
