Első nyúl

 2022 február 28, a vadászati idény lezárult. Erre az idényre lett volna még néhány apróvad vadászti lehetőség a kutyával, de Barka sajnálatos sérülése miatt le kellett mondanunk. Komolyan úgy érzem néha, hogy egyáltalán nincs szerencsém.

2021. december 18 Tápióbicske, nyúlvadászat. Sanyi barátommal meghívást kaptunk a régi vadászhelyünkre, Tápióbicskére. Az új vezetés a régi csomagos vendégeket hívta vissza egy baráti nyúlvadászatra. Csomagosként volt részem a területen apróvadra vadászni, de az fácán volt és mellette lehetett nyulat is ejteni. Nyulat még nem sikerült elejtenem, ezért még nagyobb volt bennem a lelkesedés és Sanyiban is. 

Persze ez a vadászat nem olyan egyszerű. Nem azért, mert ún. "U" hajtást alkalmaztak, hanem a mély szántásban való "séta". Három hajtás volt kisebb nagyobb szakaszokra boltva. Az első körben nem volt valami nagy eredmény, ha jól emlékszem két nyúl esett. A másodikban én is a szélre kerültem, az U betú jobb szárának csúcsa. A szakasz végére ki is derült, hogy jó volt az elosztás, sikerült terítékre hozni első nyulamat. Kicsit szerencsétlenkedtem, mert hol keresztbe, hol felém szaladva jött a nyúl. Mint a Gyalog galoppban a vérnyúl. A lényeg a sikeres terítékre hozás volt. 

Sokat gondolkodtam rajta, hogy vigyem-e magammala kutyát, de nyúlvadászaton hamarabb kerülhet a lősávba, mint egy madár vadászaton, legyen az galamb, fácán, vagy bármi más. Megtanultam azt is rövid időn belül, hogy egy nyúl két, vagy akár három fácán súlya. Nehéz vele együtt vadászni. Mivel jó tempót diktáltunk és az ebéd sem volt kész, így egyel több szakasz került meghajtásra.  Ezzel összesen 18 kilométert mentünk végig szántásban. Mindenki az életéért küzdött.

Jó nap, jó vadászat volt!

Terítékre összesen 9 nyúl került, amiből egyet én lőhettem.

Galambok

2021. december 11. Jászkísér,, galamb vadászat. Azt hiszem erre a vadászatra mondanám, hogy se köpni, se nyelni nem tudtam. Elég sok mindent eltudok képzelni, amikor azt mondják egy tehenészetnél lesz elvadult házigalamb vadászat. Már a szervezéssel voltak bajaim, nem csak az eligazítással. Úgy éreztem magam, mint valami úri fiú, vártam az eligazításon a köszöntést, bemutatkozást, hogy hol, kinél vagyunk és különben is... Nem ilyen volt.

Bevallom volt valami feelingje a dolognak, nyakig a tehénszarban, hugyban. Ezt nem is lehet szebben mondani. Meglepett atehenek viselkedése, egyik sem szólt egy szót se a lövöldözésre. Körbeálltunk három istállót és vátuk a jelet. Körbe-körbe szálltak a madarak, alig lehetett lőni, mert eszméletlen magasra szálltak. Az istállók mellett magasra nőttek a nyárfák, azok mögül érkeztek a galambok.

A helyben állást és a szagokat megúnva sétáltam egyet a megengedett kereteken belül. Jobb volt, a madarak mögé kerültem, sokkal könnyebb volt lövéshez jutni. Nem tudom mi nevezhető sikeres vadászatnak ebben az esetben, nem minden patron talált :) .

A végeredmény nekem nem lett olyan rossz, de a helyszínen nem volt terítés és előbb is jöttem el, ezért itthon készítettem egy kis terítéket az elejtett madaraknak. Tisztelet a vadnak!