2021 június 8. Jánd, őzbak vadászat. (274g 26,1 ill. 25,4 cm szárhossz) Medárd napja, mi más lenne, mint a születés napom. Kitaláltam, hogy összekötöm a kellemest a hasznossal és ha már le kell mennem Jándra a májusi bakomért, akkor megajándékozom magam egy hasonló kaliberű bakkal. Gábor már hajnalban várt bennünket. Most egy másik területre mentünk, Csodálatos volt a hajnal. Párafoltok tarkították a napfelkeltét, az átszűrödő napfény világította meg a szalma bálákat az ártéri réten.
A szalmabálák között fiatal bakok legelésztek zavartalanul. Mi is néztük őket tán egy fél órán át, de nem zavartatták magukat. Átrohat szimatolve egy rövid farkú róka is, amit elsőre távcső nélkül hirtelen sakálnak véltünk. Rövidesen indultunk tovább. Szeretek barkácsolva is vadászni, most valahol örültem is neki, azért elég fárasztó és hosszú az út. A tájjal nem tudtunk betelni, annyira szép volt. Sajnáltam, hogy nem volt nálam gép, így nem tudtam megörökítani. Az idő kezdett melegedi, szépen kivilágosodott közben. Lassan haladtunk végog az árvizi műtárgyakon. Le-le tértünk egy két rétre, ahol Gábor egyszer csak észre vett egy kergetőző párt. Távcsövön keresztül rögtön láttuk, hogy egy idősebb villás bak kerget egy fiatalabb igen csak jóképességű bakot. Gábor odasúgta, a hátsó a tiéd. A folyamatos rohanás üldözés közepette, mindig helyet cseréltek. Az idősebb bak folyamatosan próbálta kifelé szorítani a tapasztalatlan fiatalt. Már majdnem sikerült neki, mikor talán észrevett minket és egy pillanatra megállt a fiatal. Mögötte az öreg is. Gábor csak annyit mondott a hátsó, lőhetek. Sok idő nem volt, a távolság nem volt túlságosan nagy... kb 110 méter, vagy talán 120 lehetett. Az öreg felkínálta az oldalát és lőttem. Csak azt nem láttam, hogy a fiatal hirtelen megmozdult és vele együtt a kiszemelt is. A lövés nem lett 100%-os, viszont nagyon jól jelzett. A halálvágta során beváltott az erdősávba. Könnyű volt követni, de sajnos még élt, jobbnak láttam egy kegyelem lövéssel megváltani az életét. A birtokbavételnél vettük észre, hogy az egyik ág letört és ezért hittük villának azt a szárat. Köszi Gábor, nagyon szép vadászat volt!
Igazából a nap még ezzel nem ért véget. Be kellett meég szaladni Miskolcra egy ismerőshöz. Itt kaptam egy meghívást muflonra. Muflont még nem lőttem, nagyon örültem a lehetőségnek és elfogadtam. Azt hittem a reggelt már nem lehet űberelni, tévedtem. A Bükk valami csodálatos hely. Soha nem vadásztam még ilyen fedett helyen. A Hámori tó fölött voltunk talán 500 méterre légvonalban, de a kilátás valami pazar volt. András elmondta mik a lehetőségek, mire kell figyelni, mivel muflont még nem lőttem, azt tudjam, hogy a találatot rendkívül rosszul jelzi. Kérte, ha lövök úgy tegyem, hogy messzire ne menjen, mert sokat kell keresni. Megbeszéltük, hogy mi felmegyünk a hegyre, ő pedig gyakorlatilag alattunk fog vadászni. Épp az utat mutatta, hogy hol kell majd menni, mikor szólt, hogy ott a jerke. Sok idő nem volt itt se célozgatni, ezért szinte egy kapáslövés lett belőle némi kis támasztékkal. Nagyon közel volt, olyan 60-70 méter, ráadásul egy kidölt bükkfán állt és legelészett. Nyaklövés. Helyben maradt. A boldogság leírhatatlan volt. Remegett kezem lábam az izgalomtól. András is nagyon örült az örömömnek. Természetesen ezzel nem csak a munka jár, hanem az avatás öröme is.
Az egyik legszebb születésnapi ajándékom lett ez a nap. Fantasztikus két vadászat, két csodálatos helyen és két remek emberrel, a kísérőimmel. Köszönöm nektek ezt a szép napot!
