2020. január 10, Arka. 2020-as év (január 10, este fél 10) nagyon jól kezdődött, megtört a jég. Sikeresen elejtettem első vaddisznómat, egy kis kant (kb 13 cm). Sajnos az ASP miatt nem lehet megtartani a trófeát sem. Este hétre értem Arkára a Zemplén lábához. Egy kedves ismerősöm invitált, hogy örömet okozna neki, ha az ő területén ejteném el első disznómat. Kicsit ködös volt az idő, de biztatott, hogy felmegyünk a hegyekbe, ott már nem lesz olyan nagy köd és még a les is tíz méter magasan van. Megbeszéltük a lőirány, mire kell ügyelni, merről vannak a váltók és melyik szóróra jönnek a disznók. Felültem a fűtött lesbe, ami nagyon jó ötlet mert iszonyat hideg volt, no és telihold is. Vártam.... Majd tovább vártam. Távcsővel már nem igazán lehetett látni, de a zajok irányából néha felsejlett egy-egy alak. Persze nem rőzsehordó anyóka... Tisztán kivehető volt, hogy szarvasok. Mivel arra nem volt engedélyem, elengedtem. Nem sokkal kilenc után erősebb zajra lettem figyelmes. Kicsit jobban kinyitottam az ablakot, kihelyeztem a fegyver csövét is a zaj irányába. A szórón kis hófolt is volt ami roppant mód segítette a tájékozódást. Nagy szerencsémre a várt éjszakai vadam is pont annak közepébe állt bele. Nem haboztam, eldördült a lövés. Azonnal elesett, de úgy ítéltem meg - a szóró mögött volt egy szakadék, vigyázni kellett, hogy ne menjen arra, ha véletlen sebzett, mert nem tudjuk felhozni - még egy lövéssel meg kell erősítenem az előzőt. Nem mozdult... a birtokba vételnél láttuk, hogy nem ment volna egyik lövés után se sehova. Mindkettő pontos volt... fej és szív.
