2019. július 6, Tápióbicske. Eddigi legnagyobb bakom (414 gramm, bronz érem), mondhatnám jeles napon esett, Diana Istenasszony kegyelméből, hiszen 2019. július 6-án a névnapomon (de mondhatnám azt is, hogy a kutyám születésnapján :) ).
Már hónapok óta kerestem, egy esti vadkáros kiülés alkalmával vettem észre még március vége felé. Jeleztem a fővadász felé, küldtem pár képet is róla. Másnap egyeztettünk, hogy nem ismerik, senki sem látta még, így ha ebben az évben szeretnék bakot lőni, akkor ez az enyém lehet. Nem szoktam nagy bakokat elejteni, a kisebbek érdekesebbek - és olcsóbbak is :) -, de ezt a bakot szívesen fogadtam. Előzetes becslések szerint 380-390 grammra saccolták - én 400 fölé -, ami bele fért a keretbe. Meg is állapodtunk, hogy a "talált" bakot nem adják senkinek. Figyeltem heteken át, mindig ugyan abban az időben váltott ki az erdőből. Első kimenetelnél ennek ellenére nem volt szerencsénk, nem jött ki. Mintha érezte volna... Következő héten hajnalban mentünk ki, már messziről láttuk, hogy kint van a búzában. Lassan mentünk, végig takarásban tudtuk megközelíteni, majd a lő-bot felállításához ki kellett lépni a takarásból. Azonnal le is buktunk, de szerencsére volt idő a célzásra, de a megugrásra már nem. Kb. 20 méteres "klasszikus" halálvágtával az erdőben találtunk rá egy jól elhelyezett lövéssel a szívtájékon. Birtokba vételnél már kísérőm is látta, hogy jóval több mint 380 gramm, sőt 400-nál is. Hatalmas élmény egy olyan bakot terítékre hozni, amit magam fedezek fel a területen, én figyelhetem a mozgását, szokásait és a legvégén ejthetem el. A csúcs, hogy mind ez a névnapomon, hatalmas ajándék Dianától.
